Hogy ne az írásról szóljon az írás,
hagyni kéne már az ars poeticát;
eszem a száraz, sós dextrinpálcikát,
akár egy jóléti evőmániás.

Mázlis társaimat híd vezeti át
a színorgiába, nem lehet vitás;
csendben vesztegelni az naivitás.
Hogy írjam így meg a nagy komédiát?

Meg-megpihenni, mint egy lusta vándor,
csak önismétlést szül, remekművet nem;
így végül semmi sem marad utánam.

Nem vár szálloda, se lakás, se sátor,
tehetetlenségemen kell nevetnem,
salak születik, mit mindig utáltam.

Budapest, 2018. XI. 4.