Fogy az idő: félek, hogy megtört leszek,
hogy jobban kicsavarnak, legyűrnek,
eltemetnek.

egész szellemem fogva tartják,
lelkem rabláncon, emberállatként
mutogatják.

gyógyszerektől túlsúlyos a testem,
énem lebegésben, nem ismernek fel
a levegőtlen térben.

kezem-kezem fogja, hangom el-el akad,
keresem még a szavakat, embereket és másokat,
valamit még, ami megváltást adhat.

tekintetem égnek emelem, földi létem kiimádkozom.
negyven napja naponta csak egyszer,
és keveset eszem.

van, hogy álmodom,
számolom lélegzetem:
hetvenkettős vagyok, nem százas, nem is lázas.