„Küzdjünk a lusta munkások ellen!” (1931) Ismeretlen alkotó plakátja (egy kiállításról)

– Miért nem találnak egy jó szakácsot? – kérdezte Lenin Maxim Gorkijtól egy, a Kreml éttermében elfogyasztott munkaebéd után. – A dolgozókat ízletes fogásokkal kell a helyes táplálkozásra ösztönözni – folytatta Lenin. – Ehhez pedig egy tehetséges szakácsra lenne szükség.
(A történetnek nincs csattanója, Gorkij nem pazarolt nyomdafestéket a tehetségtelen szakács további sorsára.)
Lenin étkezési szokásairól – a szocializmus egyik alappillérét képező, ”aki nem dolgozik, az ne is egyen” mondáson kívül – kevés írásos emlék maradt fenn. Nem volt ínyenc*, talán ezért sem örökítették meg késsel és villával a kezében.
Sztálin kedvenc fogása a satsivi volt. A hidegen felszolgált, hagyományos grúz étel diós mártásba kevert sült csirke, melyben a csirkehús és a dió mellett koriander, gránátalma, fahéj és büdöskeszirom is van.
Étkezéseit előkóstolóknak álcázott titkos szolgák felügyelték, és koccintás előtt Sztálin poharat cserélt a Politbüro valamelyik tagjával. Hajnalig tartó kényszerorgiái és infantilis viccei ismertek, de azt már kevesen tudják, hogy az egyik szakácsa a jelenlegi orosz elnök nagyapja, Szpiridon Ivánovics Putyin (1879–1965) volt.
Sztálin a kommunizmus forradalmi szakácskönyvének megírását Mikojánra bízta. A bajuszos örmény komisszár Amerikában tett ”munkalátogatása” eredményeként 1939-ben kiadásra került az első hivatalos szovjet szakácskönyv, a Könyv a finom és egészséges ételekről. Az egyszerű orosz konyha termékei, a konzervek és a befőttek mellett az USA-ban megismert fogások – mint például a hamburger honosított változata, a kotleti – is szerepeltek benne.
Az idők folyamán bekövetkezett változások híven tükrözték az éppen uralkodó politikai helyzetet. A második világháború után a szakácskönyvből eltűnt a kozmopolita kanapé, a krutong, a consommé és a szendvics. Sztálin halála után kimaradtak a nevelő szándékú, bölcs mondások is, valamint Berijának a muzulmán azerbajdzsáni köztársaság egyik sertésre szakosodott vágóhídján tett látogatásáról készült fénykép.
A későbbi kiadásokban a „kozmikus ételek” is helyet kaptak, de a krónikus liszthiány miatt a kenyérsütésről továbbra sem esett benne szó. Az egészséges étrendet propagáló mű lapozása közben legtöbbször hiába indult be a Homo sovieticus nyálkiválasztása, mert az éppen aktuális pártfőtitkár személyétől függetlenül, nehezen lehetett beszerezni a hozzávalókat.

Hegedűs Zsolt

* A gourmet helyett inkább az ínyencet használtam, a “titkos szolgát” pedig Rejtőtől kölcsönöztem.

Forrás:
1. Anya von Bremzen: Mastering the art of Soviet cooking – A szovjet konyhaművészet elsajátítása.
2. Victoria Clark és Melissa Scott: Diktátorok étkezése. Az alcím – A Bad Taste Guide to Entertaining Tyrants – magyarul valahogy így hangzik: Ízléstelen útmutató a vezérek szórakoztatásához.
3. A csirke satsivi (grúz diószószos sült csirke) receptje
https://babramegy.blog.hu/2013/12/27/csirke_satsivi_gruz_dioszoszos_sult_csirke