Kezdetben sokat hallgattam, mert nem ismertem a nyelvüket. Ők is hallgattak, amikor velem voltak, mert tudták, hogy úgy sem érteném szavukat. Aztán elkezdtem tanulni: minden nap egy-egy szót. Hosszú idő múltán összeállt a dal. Amikor először elénekeltem nekik, a saját nyelvükön, ők ismét csak hallgattak. De ez a hallgatás körbefonta egész lényemet, bársonyosan simította végig arcomat, ajkaimat, ott ahol ahol a dal kibukott.
Akkor jöttem rá, hogy a hallgatás többféle lehet.