M. Simon Katalin: Múltjukba révedő…

Múltjukba révedő fák alatt
a halál fölött ezernyi virág,
s a kékség úgy ragyog,
mint a legszebb nyár.

Miként teszed ezt, Isten,
a szürkeséget hová űzted
megszépíteni az emlékezést,
honnan az erőd ráncairól
az ősznek letörölni a
a fájdalom könnyeit?

2018. november 7.