Reggel, ha kipattan a szemünk, máris a mindentudóhoz és -megoldóhoz fohászkodunk. Aztán napközben többször is nyaggatjuk, hogy hamarabb jöjjön a busz ,hogy a tolongásban ne kapjuk el a náthát, hogy kitartson fizetésig a családi büdzsé stb, stb. Este meg azért kunyerálunk neki, hogy reggel mindezt újrakezdhessük. Persze soha, de soha nem kapunk „érdemleges” választ ezekre az imákra, és ez így is van rendjén. Mi ugyanis koponyánk két oldalán lebegő, bőrrel fedett porcképződményeikkel szeretnénk felfogni ezeket a válaszokat. Hogy néha – egészen különleges esetekben – megnyílik bennünk egy rejtett fül is, melyet eddig sajnos nem sikerült pontos helyhez kötnöm, arról az alábbi párbeszéd tanúskodik:
– Ó, hatalmas Uram ! Hálásan köszönöm, hogy ma reggel az utolsó percben, megakadályoztad, hogy felszálljak a Bukarest-Kairó járatra. Arra a gépre, mely röptének első 22 perce után lezuhant és utasai mind egy szálig szörnyet haltak. Tudom, ez csak a Te műved lehetett.
– Úgy látszik, hiába öregedtél meg, még mindig nem érted, hogy az én műveim nem így működnek. De miért is magyarázkodnék? A lényeg, hogy nem az utolsó percben döntöttem úgy, hogy megmentelek.
Egyébként te választottad azt a taxisofőrt, aki minden kuncsaftot kerülő úton szállít a célhoz, hogy nagyobb összeget gomboljon le róla.

1. Nászta Katalin:
   2018. november 8. 05:11

   A legjobb élcek mindig a Főnök rovására történnek. Így van ez ebben is.