Előbb összeszámolták, hány a halottjuk. Tudták azt, tulajdonképpen csak megegyeztek. Hát a szüleik…
Aztán megvásárolták a gyertyákat, beállították a tartóba, a mások gyertyája mellé. Mind ismeretlenek, egy idegen templomban hogyan is lehetne másként, ám közös bennük, hogy holtak. És hogy van, aki gondoljon rájuk.
”Mit gondolsz, látják?”, kérdezte Vadmalac a párjától.
”Mármint hogy…”, kérdezte Malacka, és felfele mutatott, ahol azok lennének. Hogy letekintenek rájuk, és meglátják a gyertyákat. Vagy kire gondolt Vadmalac?
”Hiszen magunkért csináljuk”, folytatta, s a kezét a melléhez vitte, mintha a lelkéhez.

Forrás: Lenolaj.hu