Azt hittem, hogy amikor a csillagokat
lehazudják az égről, az már tényleg sok lesz, de
sokan inkább kevésnek tartották, és
amikor kínomban reménykedve figyeltem, hogy
a hold kezd mozogni, akkor meg azt is
kevesellték, és amikor Kassákot döngölték a
földbe, akkor azzal áltattam magam, hogy
őt kevesen ismerik, de aztán Ady sem volt sok,
ez viszont már egészen érthetetlen, semmi sem
sok már, csak a nagy szavak röpködnek belénk, mint
a betontömbök, mindenki gyomorszájában
nagy szavak, sározzák az Ady Endre ostorát, de túlélt
ő már sok mindent, bár szinte sejtem, hogy
furcsát látott s szomorún halt meg.