harminckilenc lettem s még mindig nem érzem magam másnak mint minden harminckilenc éves vagy harmincnyolc hét hat és így tovább pedig tudom hogy kilógok ha csak meglátok egy sort kiírok mindenféle rubrikából kiérzek még a saját érzések alól is de mindezek mellett nem vagyok más csak része ennek a füvekkel kis fákkal náddal benőtt pataknak annak a ház-mákkal megszórt pogácsa hegyoldalnak s így majd negyvenesen azt tudom csakis hogy ezek mind másak mint a szokott patakok növények hegyoldalak és a szokványos Andrások