Mandics György redivivus
Az alábbi versek a szerző Az anyaföld keresése című kötetéből valók, mely 1967–1976 között írt darabokat tartalmaz. Mandics második kötetéről van szó, mely 1976-os megjelenésekor éles vitát váltott ki az irodalmi sajtóban; volt aki epésen megkérdőjelezte a szerző költői értékeit. Mások viszont elfogadták matematikus és költő egyszemélyű jelentkezését. Alulírott például, némileg önkritikusan, így fogalmazott: „Mandics indulásakor is ugyanolyan művésze, játékosa volt a nyelvnek, mint A megtalált anyaföldben. Újraolvasva első könyvét, azon döbbentem meg, hogy ezt nem vettük észre akkor. Igaz, hogy a megszokottabb – hagyományos – versstruktúrák közrejátszhattak a figyelem elterelésében, de a költő nyelvének gazdagsága, képszerkesztési módjának frissessége és tömörsége tagadhatatlan tények voltak és maradtak azután is.” Ha ehhez még hozzávesszük, hogy a költő verstermése egy 1990-ben lezáruló szakasszal hirtelen és véglegesen elapad, még inkább értékelni tudjuk addigi teljesítményét. Ime egy vers, a (már) búcsúzók közül:
Fokozatok
Inni is szomjat oltó, nem csak vízbe fúlni.
Ölelni is szédülés, nem csak szakadékba lökve.
Aludni is megnyugtató, nemcsak megdögölni.
Kertet ásni is tavaszi munka, nemcsak sírgödröt.
Szeretett feleségének, M. Veress Zsuzsának a tragikus halála a vízválasztó: „Azóta nem írtam verset. Nem akartam? Nem tudtam? Nem voltam hajlandó ezt a témát önmagammal sem megbeszélni.” Ritka-jó alkotó és emberi párost jelentettek ők ketten. (Cseke Gábor)
Mandics György két verse
Betűjáték
Bak(k) – kiáltom, s bogáncsos szakállú kecskék mennek máris
az erdőszélre fehéren, az őszi erdőszélre –
Makk – mondom, s hallom máris: fényesen, súlyosan koppannak
a tölgyek földre képzett topologikus1 lombozatán –
Cakk – súgom, s jön édesanyám ollóval gyönyörű papírcsipkét
cakkozni a tálalóra –
Elbűvölten pörgetem az ábécé betűit – mintha diót törnék,
ütök a szavak héjára –
De jaj, Dakk, Zakk… hallgatom suhogásotok, semmit sem látok,
pedig sejtem, valahol valaki ugyanígy játszik a betűkkel:
Dakk – kiáltja, és látja, amit én nem látok!
Zakk – motyogja, és hallja, amit én nem hallok!
és
Bak(k) suttogja, és keserűen hallgatja a csöndet, löki félre a
a héjat –
S nem is sejti, hogy most bogáncsos szakállú kecskék
indulnak az őszi erdőszélre, fehéren az őszi erdőszélre –
1) topologikus lombozat: a szomszédossági viszonyt megtartó.
Magyarul: Magyar Elektronikus Könyvtár; románul: Jocul literelor. M. Gy. átköltése, 2017; lengyelül: Gra liter, W poszukiwaniu ziemi Ojczystej, 34.
Időmetszet
Havas táj: fehér, fekete.
Negatívról fekete, fehér –
Időmetszet. Ezüstnitrát-hunyó.
Fénykép: alvadó idővér.
Kinagyítom.
Az ég?
Van Gogh-örvény!
A világ sejlő arabeszkjei kirajzolódnak.
Csillagképek, spirálisok
rezdülő ködképe a hóban!
Fényikrák. Éjpeték.
Mélyebbről?
Fürtök. Korongok.
Napfogyatkozások. Interferenciák:
egymásra torló fekete foltok.
Fényzár kattan.
Még mélyebbről nem tudom.
Sötét.
Sötét.
Felbonthatatlan.
Atavisztikus félelem. Rontó mágia
hübriszes zavarban.
Vissza. Vissza! Hol vagy fény, hogy belőled
a lét képét összerakjam?
Kidöntött hó mered galagonyatornácon.
Tűsorhideg. Cserfalombok héja. Óriáscsiga.
Ferde idegbokor. Halott reuma. Gerenda
Akupunktúra. Kipreparált kerítés. Üres
a ház. Sötét jég.
És folytonosan újra, újra –
Hócserfa, hótornác, hócsiga.
Hóhalott, hóbokor, hókerítés.
Csigatornác. Csigadombok.
Galagonyajégház…
Amíg felfedem a törvényt –
Reumás dombok. Hideg. A hóban kidöntött
ferde cserfa: kipreparált óriásideg. Aku-
punktúra: tűsor-kerítés. Galagonyabokor.
Sötét. Halott gerendatornác. Üres csigahéj
mered: jégház.
Felismerés kattan biztonsági zárként,
ha a rejtjelkulcsot eltalálják:
a kép megdermed –
Időmetszet,
de a maga titkos módján él –
Havas táj: fehér, fekete.
Negatívról: fekete, fehér…
Románul: Secţiune în timp, ford. Iulia Schiff; németül: Zeitquerschitt, ford. Erika Scharf, Neue Literatur, 1982/12; lengyelül: Sekcja czasu, W poszukiwaniu ziemi Ojczystej.
Forrás: A kör négyszögesítése. Összegyűjtött versek. Irodalmi Jelen Könyvek, Arad, 2017. In memoriam M. Veress Zsuzsanna. A kötet a szerző 75. születésnapjára jelent meg, s a napokban került föl a Magyar Elektronikus Könyvtárba, epub formátumban.
Pusztai Péter rajza