B. Tomos Hajnal: Elmémben a világhoz

Fontam már mindenséget,
csakenyém-képet,
régi sebből, istenségből
éteri szépet –

Szőttem tájat,
csak bennem kitaláltat,
fátylat magasságra
és a barna láthatárra –

ég-kristályból
lelkemnek társat,
míg a madár-álom
végképp le nem járat.