A szerző egy ideje előszeretettel böngészi a XIX. század sajtóját, különösképpen a híres-nevezetes Vasárnapi Újságot. Az érdekességeket nem csak meg-, de le is jegyzi s nem csak a saját maga mulattatására, mert elküldi barátainak – nekünk is – okulásul, szórakozásul. Bizonyítván, hogy milyen furcsa volt valamikor a világ, s mily keveset is változott azóta!

Borzasztó események. /Alsó-Szent-Mihályfalva. (Erdély) dec. 22. 1856.

Pálinka áldozata. Anyai vigyázatlanság.

Borzasztó események tolmácsa lenni vagyok kénytelen. A mult hónap utolsó hetében történt, hogy egy ide való, volt unitárius énekvezér 21 éves fiu (névvel: Sz… S…), bement a csak fél órányira fekvő városba Tórdára, hetivásárra. Utja mind az Aranyos folyó partján vezeté, melly a város mellett folyik el. Megérkezvén az emlitett városba, részint mivel hideg volt, részint mivel a pálinkát igen szerette, egy csapszékbe beült és az egész napot a pálinkaivásnak szentelte, minek következtében jól le is itta magát. Eszébe juta éjféltájt, hogy haza kellene menni; s valóban el is indula a csapszékből. A mint az Aranyos partján jöve, a vizet látta, a pálinka által még eléggé ki nem elégitett szomját vizzel is akarván némileg csillapitni, az Aranyoshoz szállt, s le hajlott inni; de feje kábult lévén a vizbe bukott, szerencsétlenségére a viz ott nagyon mély volt. Valahogy nagy bajoskodások után kivergődék a partra. De minthogy, mint emlitém, nagyon hideg volt, vizes gunyája rajta megfagyott, ugy, hogy tagjait hajlitni képes nem volt; igyekezett fölállni, de mind annyiszor a fejéből még el nem távozott pálinka szesze földhöz sujtá; a hó is nagy lévén, a mint abban föl kelni akarván, heverődzött, vizes gunyájára ragadt, s ő már többé nem emberhez, hanem hógomolyához vala hasonlitható. Kezei s lábai megfagyván földagadtak kiengedésök után. Egyszóval: irtózás volt ezen nem ember alaku embert szemlélni. A belső-szent-mihályfalvi biró B. S. ur történetesen azon az uton menvén haza, meglátá ezen hógomolyához hasonló alakot mozgani; előbb nem tudá mi az, s jobban közelitvén hozzája, nem tuda ez alakban, a különben előtte ismeretes fiatalra ráismerni. Azt kérdé tőle legelőbb is hová való, és ki lenne? Midőn ez megmondá, egészen elbámula, s megszánván ezen szerencsétlent nagy bajjal, három órányi idő alatt, tudá csak a fél órányira fekvő várostól haza hurczolni. Haza vezetvén anyja házához, rögtön hidegvizbe tétettek kezei és lábai, mellyek ki engedvén nagyon feldagadtak; azután azok bekötöztetvén, korházba vitetett. Mint értesülve vagyok föl fog gyógyulni; – de a pálinkaivás bélyegét – a nyomorékságot fogja ittassága jutalmaúl és emlékezeteűl egész életén keresztül viselni!!
De térjünk által a másik, ennél rettenetesb eseményre. Egy asszonyt kötelessége a jóforma távolságra fekvő urasági udvarba hivta. Férje nem volt otthon. Másfél éves gyermekét bölcsőjébe, hogy abból ki ne essék, keményen lekötötte, s ráhuzá az ajtót, melly, mit ő észre nem vett, nem tévődött be, a ház pitvarában két sertése volt; gondolván, hogy a ház ajtaját behuzta s oda be nem mehetnek, a pitvar ajtót a sertésekre huzá s lezárta lakattal. A sertések egy darab ideig csendesen maradtak de megéhezvén, a pitvar ajtaját kezdették turkálni, hogy ki mehessenek, melyből, lakattal lévén lezárva, ki nem ronthattak. Azután a ház ajtajának fordultak, s azt beszakitván a házba törtek, s ott kenyeret sat. megevén, a bölcsöben lekötött gyermekre törtek. A gyermek nem mozdulhatott. A sertések megették a gyermek kezeit, lábait s egész ábrázatjáról a hust; a többi részét nem ehették meg, mivel rongyokkal be volt takarva, s a bölcsőt is turkálva fölforditották. Egy darab ideig hallatszott a házban sirás, mi az arra elmenőkben figyelmet ébresztett; de mivel a házat lelakatolva látták, gondolván, hogy egyebütt hallatszik a sirás, tovább mentek. A gyermek sokáig sirt. Egy asszony, ki midőn vissza tére, s a keserves sirást még mindig hallá, figyelmesb lőn, s a lelakatolt ház felé közeledvén, valami roszat sejte. Az ablakhoz menvén benéze, s legnagyobb borzadására látá, hogy a sertések a bölcsőt, melly le volt fordulva, turkálják; de minthogy az ajtó lelakatolva volt, be nem mehete; rögtön tehát a gyermek anyja után sietett az urasági udvarba. Ez hazajövén az ajtót kinyitá s bement a házba, hol gyermekét s egyéb élelmi szereit is a sertésektől megéve találta. A gyermek csak 24 órai rettentő kinok után adá ki lelkét. Ugyan ezen asszonnyal történt az, hogy vigyázatlanságból még egy gyermekét le forrázta, ki annak következtében, nagy kinok közt mult ki. Vajha ez, valamint az előbbi esemény is, minden embernek és különösen szülőnek intő például szolgálna.

Beke Károly.

(Vasárnapi Újság, 1857. január 25-én , 4. szám)