A nagy Napoleon három arzcképe

Párisban, a franczia királyok hajdani palotájában, a Louvre-épületben melly most nemzeti muzeumul is szolgál, számos nevezetesség van, mellyek I. Napoleonra, a mostani császár nagybátyjára, emlékeztetnek. A hová, csak pillantunk, mindenütt az ő reá emlékeztető tárgyakra, az ő kifejezésteljes arczának másolataira találunk itt: e nevezetességek közül három rajzot közöl mai számunk. Mindegyik kép Napoleont ábrázolja. Az első kép a 16 éves Bonapartét mutatja, mellyet egy akkori barátja emlékül fekete krétával rajzolt neki e felirattal: „Mio caro amico Buonaperta, Ajaccio 1785.” A fiatal vonásokon már meglátszik a genius, de az egészen bizonyos lágy ábrázolás fuvallata ömlik el, melly később az ágyuk tűze s világgali küzdések között kemény aczéllá tömörödött. A második mint császárt tünteti föl, világtörténeti nevezetességü kalapjával fején s classicus nyugalom kifejezésével az arczon; festette Gérard, kiről a császár maga mondá, hogy legjobban eltalálta. A harmadikat végre a császár orvosa rajzolá vörös krétával, Longwoodban, Szt. Ilona szigetén 1821-ben, természetesen lopva, midőn a császár végrendeletét irá, nehány hónappal halála előtt, ezen felirással: „Automarchi 1821. St. Helena.” Minő különbség a reményteljes 16 éves ifju s a számüzött, fogva tartott császár között, kit elárultak barátai s bebörtönöztek egy puszta szigetre, hol Prometheusként sziklához lánczolva, az emlékezet ragadozó madaraitól marczangolva mult ki!

(Vasárnapi Újság, 1857. julius 19-én /29. szám)