Zene – Muzika

húgomnak

volt egy kis sárga lemezjátszóm
tapétanélküli szobánkba
éppen elég fényt adott.
emlékszel a szobára?

megszabtuk: szó nélkül, csak a gramofon
csak a dalosajkú halottak
zenéje recseg-ropog.

ágyamon, ágyadon halomra hevernek
a jött-mentek
felöltőjükből félelemillat áradt
és egyszerűen eltűntek
tenyerük talpuk hiányzott
emlékeinkben így maradtak meg.

a szabályt mindahányan tudják:
csak a susogó gramofonhangok
csevegés sóhajtások nélkül.
mikor átugrik a tű
szerencsére tenyerük nincs nem tapsolhatnak.

mi kísérjük ki őket, Dzsolin (Dzsolin)
ezek mindannyian elmennek
hová is, számunkra lényegtelen –
a lemezek még sokáig forognak
észre sem vesszük felnőttünk.

---

sestri

ja sam imao mali narandžasti gramofon
i to je bilo sasvim dovoljno sunca
u našoj sobi bez tapeta.
sjećaš se sobe?

bilo je pravilo: bez riječi, samo gramofon
samo pucketava muzika raspjevanih
pokojnika.

neki ljudi na gomili leže na tvom
i mom krevetu
jakne im mirišu po strahu
i oni nestaju do članaka
nemaju šake i stopala
tako ih pamtimo.

svi oni znaju pravilo:
samo šuškavi glasovi iz zvučnika
bez malih razgovora i uzdaha.
kad igla preskoči,
dobro je što nemaju dlanove da zaplješću.

mi ćemo ih ispratiti, Džolin (Džolin)
ti ljudi uvijek odu
a kuda, to nam je tada nebitno –
još će se dugo vrtjeti ploče
nećemo ni osjetiti da smo odrasli.

Fordította: Fehér Illés

Srđan Gagić (Novi Grad, 1988)

Forrás: Ezüst híd-Srebrni most

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ