B. Tomos Hajnal: Kétélű erdő
Egyre mélyebben
a kétélű szavak
kancsal erdejében –
körben csak síkos törzsek
s a fagyöngy hurkai,
mint nyakbavaló ékek.
Eltölt minden szájat:
mézet és mérget, mint kuruzsló,
egyszerre hullat.
Indulnék benne, de érkezek,
s moccanatlan,
egy helyben lépkedek.
Jobbra és visszafordulok,
mint repedt tükörből,
csak pengék érce vigyorog.
Pusztai Péter rajza