Az íróház berendezése

Nincs panaszom: végig sorson, kerten,
bilincsbe magamat magam vertem.
Ma már pápaszemmel olvasom versem.
Számolom, milyen volt – ritka, gyakorta –
északi, nyugati asszony-portya.
Magasból táruló ablakom alatt
egy nemlett tanár-én néha elhalad.
Kiáltani kéne hozzá megbocsátón.
Ám olyan fakó – nem tudja, hogy látom.
De nem láttam én sem, nem hallottam.
Valami vizekben éltem holtan.
Fölkavarodott vörös habokban.
Vagy csupán hajadnak éke voltam.
Nem romboltam, és nem alkottam.
Szélbe csapódó ablakokban
lelked s életed huzata voltam.
Így hát berendezem a házam.
Veletek – mert különben fázom.
Arc-képeteket hová tegyem?
Kik túlléptetek néhány halálon,
egy-két istenen?
Nem nagy baj ez, ha nagyobb nincsen.
Átlépett rajtunk valahány isten,
nem óva vént, aprót, se nagyot.
Ezerszer – glóriásan – otthagyott.
Szememmel szemközt éppen Zrínyi.
Odaszögeztem – Krisztust – s ottmarad.
Nem lehet hozni-vinni – csak víni.
Néz, s nem bonthatok szét szobát és falat.
És az olló a régi alagsorból.
Elemészthetném vele a történelmet.
S nagyapám balkezes bicskája, nincs hasonló.
Evõkés, fingókés, gyümölcsoltó:
nem villog halált, csak kegyelmet.
S mit keres Kálvin Zrínyi mellett?
Árvalányhaj a szekrényemen.
Árva volt s vidám, s a haja velem.
Minden volt, ti. jó volt nézni.
Úgysem tudnám már felidézni.
Hiányzik falamról régi kos szarva.
Ám lehet, elhagytam készakarva.
Minek a házba róka, medve,
tehetetlenül, megöregedve?
Nohát, még egy-két folyondáros tányér,
kinek az emléke verset írni ráér.
Koszorú, szerelem, ilyen-olyan szõnyeg –
reggelente dúvadként kire ráköszönjek.
S hol rejteznek még a megíratlan könyvek?!
Elhagyom szóim – benéz a tél, látom.
Folytatom –egyszer– még –hátha– leszkarácsony.
Álnok gondolat az ünnepi lázban:
csak mezõm van, hegyem. Nincsen íróházam.

2000. november 20.

Cédula

1965. április 30-án éjjel a
következõ egyének tartózkodtak
a Carpati utca 3 szám alatti
padlásszobában úgymint
Farkas Árpád elvtárs egyetemi halgato
(magyarszak) Király László elvtárs
egyetemi halgato (oroszmagyarszak)
Vári Attila egyetemi halgato de lehet
hogy Vári nem volt ott éppen
akkor de ott lehetett volna mert mindig
ott szokot lenni
Czegö Zoltán koncsentrás katona aki
Zilajrol (Zalau) jött két napos kimenövel
rendelkezve civilben
és Molnos Lajos elvt. (magyarszak)
Amikor Molnos elvtárs és Czegö elvtárs
megérkezett a fent emlitett pad-
lásszobába aminek az ajtaja soha
sem szokot zárva lenni Farkas elvtárs és
Király elvt. már aludt mert a kocsmák
rég bezártak mert holnap Május 1-je volt
De Czegö és Molnos elvtárs még
vásárolt a Melodi bárba 1 (azaz egy)
liter curacao likõrt amit a pincér
tanusithat amit magukkal vittek K. és
F. lakásába s ott megitták szivarazva és
hangoskodva ahogy máskor is szoktak
ebben a helyiségben és Mol. elvt. az ö
részét fél óra múlva ki is hányta
A jelen lévök különbözö témákrol
beszélgettek amit az utcárol nem lehet
hallani hadonászva verseket orditoztak
amiket õk írtak hajnalig ami az ucára
is kihallatszott elég messze
Hajnalban mind kiálltak a fa erkélyre
amelyik könnyen letörhetett volna és
azt kiabálták hogy ebben az országban
ök kiáltják elõször Éljen Május Elseje
mert a felvonulok ilyenkor még mind
alusznak s a kiabálás után el kezdték
énekelni az internácionálét azt hogy
föl föl ti rabjai a földnek amit amikor
meghallott a házigazda aki hegedüs a
magyar operába felment az emlitett
elvtársakhoz és nehezen lecsendesitette
öket mert mindegyiket elviszik rögtön
ha ez kiderül ezt mind a négy vagy öt
elvtárs megértette hogy jó a figyelmez-
tetés és elaludtak de még össze beszéltek
hogy felvonulni nem mennek pedig
szép idö van

Cluj 03.05.1966
Servesc Patria

(ezen a találkozon nök nem voltak)

Forrás: Válogatott versek. Székely Könyvtár, Hargita Kiadóhivatal, Csíkszereda, 2013