(Van Gogh emlékére)

Itt van mindenem a szemlén:
bakancsom, vaságyam
s a kétnapos zsömlém –
bágyadt félhomályban
a bányász konyhája,
egytál ebédje
hetes borostája.

Itt meg én vagyok
vakon lengve-tengve
kezemben az ecset
és a sárgák nedve,
nektek ez persze,
csöppet sem érdem,
mert mint kutyatetem
poros utcaszélen,
csak szétkent életem
van itt terítéken.

Hát tessék csak tessék,
itt minden eladó,
mert drága a festék
s a sarki fogadó,
nincs nyugtom, szeretőm,
(festői a létszint)
se morzsányi betevőm,
üveg alján abszint.

Csak lássék, hogy tessék,
két garas a képem
és ha így sem kellő,
ráteszem a fülem.