A 20. század első felének nagy, magyar költői, írói – Ady Endre, Márai Sándor, Illyés Gyula, Fejtő Ferenc – lehetőséget kaptak a sorstól arra, hogy a világkultúra központjában, a francia fővárosban pallérozzák tudásukat. Közéjük tartozott József Attila (1905–1937) is.

A költő tanulmányait 1924-ben kezdte meg a Szegedi Egyetem magyar–francia szakán. Onnan tanácsolta el őt Horger Antal professzor a Tiszta szívvel című verse miatt. Előbb 1925-ben Bécsbe, majd 1926-ban Párizsba, a Sorbonne-ra ment tanulni, miután ígéretesen induló költészetének támogatói ehhez hozzásegítették. Néhány versét közreadták a kinti újságok is. Párizsi szálláshelyének falán tábla örökíti meg emlékét (75006, 6 rue du Vieux-Colombier).

Az orosz fővárosban az első szobor, amelyet egy magyar tiszteletére avattak fel, József Attiláé. A költő születésének 100. évfordulóján az Idegennyelvi és Irodalmi Intézet belső udvarán, Dickens, Heine és más – nem csak író – jelességek között áll mellszobra, Janzer Frigyes alkotása. 

Orosz földön elsősorban mint proletárköltőt ismerik, ám az avatás szónokai felhívták a figyelmet arra, hogy a poéta ennél sokkal szélesebb témakörből merített, munkássága további alapos tanulmányozásra érdemes a világirodalom kutatói és olvasói számára egyaránt.

A Népszabadság moszkvai tudósítója az eseményről beszámolva azt is megírta, hogy a szoboravatást követően a Taganka színház művészei oroszul, a Szolnoki Szigligeti Színház művészei pedig magyarul szavalták el a költő több versét a magyar irodalom erre az alkalomra összegyűlt moszkvai barátai előtt. 

Köszönöm Nyilas Gergő  barátom segítségét.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban