(Aleppóért és a többi áldozatért)

Nem láttam a tüzeket,
melyek vén városokat faltak fel,
de füstjük itt kavarog körülöttem,
és fülemben cseng
az áldozatok sikolya,
kiket láthatatlan fegyverek
küldtek más világra.

Nem láttam az utcák szennyét
tovasöprő vért,
de a rothadás bűze itt van az orromban
és hallom, mint sírnak
halott anyák méhében
a meg nem születettek.

Idővel lehet,
a városok majd felépülnek
s a halottak tisztes földre lelnek,
de szavam ott kuporog majd az emlékeken,
mint hűséges kutya a fejfa tövében
és átkozza a gaztetteket.