…a főnököm volt a stockholmi sörgyárban.
Egyszer rám bízott egy kezdőt, tanítsam be. Egyelőre „lógós lovak” voltunk, néztük, más hogyan dolgozik. Éppen a ládázógép előtt ülünk, amikor megjelenik Heikki és feltesz a felénk mozgó futószalagra, vagyis a feltöltött és címkézett flaskák közé két üres üveget.
Mosolygok, hogy a főnök viccel, leveszem onnan azokat, ahogyan hozzánk érnek.
Később jövök rá, hogy a kísérlete nem nekem szólt, hanem ellenőrizni akarta, az új mennyire éber…
Most már visszatenném a flaskákat, hogy ne rontsam el a játékát, de nem lehet: én otthagytam a sörgyárat, Heikki jobblétre szenderült, a gyárat pedig bezárták…
Évtizedekkel azután töprengek nyugdíjas családi magányunkban: vajon hányszor értettem félre, amit az élet körülöttem produkált.

Forrás: Lenolaj.hu