Nászta Katalin: Titkok

nem a szószék teszi a szót
a szó gyűjt maga köré hallgatókat
a csörömpölésben
bedugul a fül
csak hiszi, hogy hall
miközben ő üvölt

a visszhang önmagát szajkózza újra s újra
a történés mindig egyszeri
vagy benne vagy
vagy lemaradtál
az ember másodszorra
nem neked születik
akinek láthatatlanul virágzik
a néma csend
ami énekel
a szerelem
ami soha nem érdemel
meg /se ki/ sem ő/ te sem

oda kell elmenni
felvágott szívvel