Faludy György és az esőerdő (49)
1987. július 21.
A fürdőszobában felhalmozott The Independentek és The Timesok halmazában német magazint találtam. Egyik cikk a nevezetesebb országok életszínvonalát hasonlítja össze. A felmérés alapjául a nemzeti jövedelem nagysága, az autók, televíziók, rádiók száma stb. szolgál. Az élet színvonalának ily módon szokásos, kizárólag anyagiaktól függő meghatározása ellen tiltakoznom kell. Az emberek életszínvonala természetesen attól is függ, hogy van-e elég ennivalójuk és tető a fejük felett, de korántsem választható el attól, hogy bizonyos nyugalmat, biztonságot éreznek-e és a megelégedettség és boldogság valamelyik szerényebb fokát elérték-e nagy általában, avagy sem?
Mivel a boldogság elterjedettsége és intenzitása semmiféle műszerrel nem mérhető, abszolút, avagy relatív értelemben sem, más módszert ajánlanék, mint a statisztikát. Azt kell nézni, melyik ország alkalmas, hogy az ember szívesen éljen ott és melyik országból kell menekülni, még annak árán is, ha esetleg lelövik a határon. Azt indítványozom: ha valamelyik országban az itt felsorolt tíz pontból legalább ötöt, vagy annál is többet nem teljesítenek, úgy a lakosok jobban teszik, ha minden ingóságukat veszni hagyják és bármely közlekedési eszközzel, vagy akár gyalog és futásban (mint mi kétszázezren 1956 végén) elindulnak az országhatár felé. Manapság nagy akadály, hogy éppen a tűrhetetlen országok kormányai nem engedik ki lakóikat. Vagy, hogy a szomszédban, ahová menekülni kéne, a közállapotok ugyanolyan tűrhetetlenek. Avagy, mert ott a dolgok rendje kedvezőbb, réges-rég kiakasztották a megtelt táblát.
A tíz pont a következő:
I. Mindenki exit vízum nélkül hagyhatja el az országot. Kifelé utazók poggyászát nem vizsgálják.
II. A lakosság általában nyugodt és jókedvű, tömeghisztériára hajlamot nem mutat.
III. Tömegverekedés politikai vagy sport-háttérrel nem tartozik a mindennapos szórakozások közé.
IV. Nyolc-tíz éven felül mindenkitől civilizált modort és udvariasságot várnak el.
V. A közkönyvtárakat sokan látogatják. A könyvállomány színvonalas és cenzúrázatlan.
VI. A nyomor aránylag ritka; nyomornegyedek nincsenek. A vagyonszerzést nem tekintik az élet egyetlen céljának. Ugyanekkor nem mutatkozik a vészes tendencia, mely a gazdagok további meggazdagodása, és a szegények további elszegényedése felé mutat.
VII. Durvaság és erőszak aránylag ritka; a rendőrség esetleges túlkapásait a legszigorúbban büntetik.
VIII. Az általánosan elfogadott életfilozófia: élni és élni hagyni.
IX. Politikai foglyok nincsenek.
X. A szegényekről és elhagyottakról az állami intézmények mellett társadalmi és egyéni, hatékony gondoskodás történik.
Ha a fenti pontokat szemléletünk alapjául fogadjuk el, kiderül, hogy kevés ország érdemli az elsőrangú címet: Dánia, Izland, Kanada, Svédország. Costa Rica, az Egyesült Államok, Franciaország vagy Tunisz valahol a középen halad. A névsor legaljára olyan szörnyűségek kerülnek, mint amilyen Albánia, Honduras, Kambodzsa, Máli vagy Uganda.
Folytatjuk
Előzmények: 1. rész/ 2. rész / 3. rész / 4. rész / 5. rész / 6. rész / 7. rész / 8. rész / 9. rész / 10. rész / 11. rész / 12. rész / 13. rész / 14. rész / 15. rész / 16. rész / 17. rész / 18. rész / 19. rész / 20. rész / 21. rész / 22. rész / 23. rész / 24. rész / 25. rész / 26. rész / 27. rész / 28. rész / 29. rész / 30. rész / 31. rész / 32. rész /33. rész / 34. rész / 35. rész / 36. rész / 37. rész / 38. rész / 39. rész / 40. rész /41. rész / 42. rész / 43. rész /44. rész / 45. rész / 46. rész / 47. rész / 48. rész /
Pusztai Péter rajza