Ha menni kell, hát menni kell,
nem az lesz ám az első alkalom,
hogy útra kelek, s közben tudom,
hogy magam részben otthagyom,
mint levetkőzött ruhát,
amiben nem készült selfie…

Kicsit messzibbre kell menni,
igaz, de van már tapasztalatom,
ismerem jól az előkészület
egymásra kovácsolt rétegeit
s a köszörű táncát a vason,  
az alakuló pengét, mellyel
el kell vágnom magam magamtól…

És az idő szorítása sem idegen
az ismert és ismeretlen között
kifeszített idegen… Hatvan, hetven,
legfeljebb nyolcvan esztendő –
ennyi talán elegendő,
elkészülni
és az utolsó vonatra ülni…

Ha netán lekésem,
jó az Isten, visszafordulok
és futok még egy-két fordulót…