Nászta Katalin: Monstrancia
most körbejárom a színházat
az épület romos
a deszkák kopottak
függöny nincs
a falak vakolatlanok
a nézőtér üres
próba sincs
a színészek szabadságon
a rendező valahol máshol
keresi helyét a világon
várakozással telt pusztulás
mi volt itt, ami elmúlt?
mi jöhet helyette
honnan támadnak új apostolok?
valaki egyszercsak
megálmodja őket
neve is van talán
de nem ez a lényeg
előáll, amit álmodik
mint monstrancia
a hegyeken
2018-11-16
Pusztai Péter rajza