A szövegíró második élete
Néhai Kinde Annamária, aki a kezdetektől fogva a Káfé szerzői törzsgárdájához tartozott, ma kezdi „kiérdemelni” azt az értékelést és elismerést, ami költői teljesítménye folytán kijár a számára. Sarány István Garabonciások című, frissen megjelent könyvében, amely – bárhogy is tekintjük, a romániai magyar könnyűzene történetének alaposan dokumentált „regénye” – a függelékben megismerkedhetünk a könnyűzenei alkotásokhoz szöveget író költő „garabonciás” szövegeivel, amelyek szerves részei az együttes művészi tevékenységének. Idézésük Kinde Annamária második életét jelenti…
Boros Zoltán a Kinde-féle dalszövegekről: „Kinde Annamáriának sikerült az együttes zenéjének, stílusának, megjelenésének megfelelő szövegeket írnia, ezek: dalszövegek. Értékük abban áll, hogy komoly vagy ironikus mondanivalót könnyen érthető, befogadható formában fogalmaznak meg, illeszkedve a country-rock együttes stílusához. Az együttes szerzője, Csutak István a kész szövegekre komponálhatott a saját zenei elképzelései alapján. Más együtteseknél az is előfordul, hogy a zene és a szöveg egyaránt közös produkció. Annamari, amikor a Garabonciásnak írt, tudatosan úgy alakította a szövegeit, hogy könnyen énekelhetők legyenek, tehát feszesebb ritmikával, a szöveghangsúlyok logikus elrendezésével, minél szimmetrikusabb formában. A saját életkorának és baráti környezetének a szókincsét használta, az élőbeszéd stílusát. Ezek dalszövegek tehát, amiket egy költői talentummal megáldott művelt ember írt kitűnő, a műfajt tiszteletben tartó formaérzékkel és szókinccsel. (…) Kinde tehát egy olyan népszerű zenei világban és generációs attitűdben találta meg a műfajhoz illő hangot, amelyben akkor, a hetvenes évek közepe táján sikeres, a könnyûzenének az igényesebb, a mondanivalót, az üzenetet kiemelkedően fontosnak tartó stílusaiban, a rockzenében és a folkban már néhány kiváló dalszövegíró működött.”
Kinde Annamária „garabonciás” dalszövegeiből*
A barátság
a bátorság még mindig túl kevés
gondolom én
de ha van, hát célba jutni nem nehéz
ezt látom én
és mert elmondhatom neked, hogy miről mit is gondolok
a barátságunk nagyon jó dolog
még fontosabb az egész, mint a rész
gondolom én
de a megértés már túlzásokba vész
ezt látom én
és, ha elmondhatom neked, miről mit is gondolok
nyugtass meg, hogy bolond nem vagyok
a tisztelet is lehet néha fék
gondolom én
és esszük néha némán a kefét
ezt látom én
és mert nem csak azt mondom neked
amit szeretnél hallani
barátságunk törékeny valami
Máglyára születtem
máglyára születtem
lobogó sipkának
rakják már valakik, érzem
a máglyákat
viharnak születtem
fadöntögetőnek
mezőre születtem
ostorozó szélnek
és ha nem szállsz mellettem,
látsz majd lehullani
szólítasz az utcán és én már nem leszek
kevés időt mértek nekem, látod, ezért sietek
Búcsú
mikor útnak indulok
arcodat látom
Szívemet mint az átok
fogja az álom
lépnék, de a vállamon
kezedet érzem
szívedig röpít álmom
hiába kérem
hagyjon elindulni már
az úton menni
hozzád visszatérek
majd megpihenni
énekké bűvölted
szívemben a csendet
tenyeredből arcom
lehullni sose engedd
Zúgó eső szálai közt
Veri vihar az ablakunk
villámlik Kolozsvár felett.
Zúgó eső szálai közt
virrasztok magamban veled.
Akár a dombokról a termő
talaj, mállik az értelem.
Virrasztok magamban veled,
míg dörög odafenn a menny.
Megérkeznek a vonatok,
elválik tejtől az ecet.
Elvillámlik az életünk,
virrasztok magamban veled.
Látni fehéren-feketén
milyen is ez az éjszaka.
Zúgó eső szálai közt
sohasem találunk haza.
* Az együttesvezető Csutak István megőrzött szövegek alapján
Forrás: Sarány István: Garabonciások. Kriterion, 2018
Pusztai Péter rajza