Faluvégi Anna: jégvirág
a jégvirág
ablakom sarkába
karcolta be
magát
gyönyörködtem benne
mintha örökké ott lenne
vigyáztam rá
ő a tökéletes virág
nem hervad el
nem hullatja szirmát
ráleheltem
dédelgettem
s mikor azt gondoltam
jobb neki így
lassan olvadni kezdett
nem maradt nyoma se
s a párás ablakra
ujjammal
szívet rajzoltam
reméltem
újra visszatér
Pusztai Péter rajza