Volt egyszer a Nagyerdőben egy hatalmas tölgyfa, annak tövében volt egy odú és abban lakott két Nyuszi: egy Fiú és egy Leány. Szerettek volna gyermeket, de nem született kicsi Nyuszijuk, ezért bánkódtak eleget. Jó barátjuk, Mókus azt javasolta nekik, hogy vegyenek egy Papagájt, azt aztán majd megszeretik, örökbe fogadják és az lesz a Nevelt Fiuk. Ezen a Nyuszik elgondolkoztak, morfondíroztak rajta, aztán megtetszett nekik az ötlet és elmentek a Díszmadár üzletbe. Ott ült a pultnál egy szakállas Kecske, az árulta a Madarakat. Mikor elmondták, hogy Papagájt szeretnének, rögtön oda vitte őket a Hullámos Papagájokhoz, s ott megtetszett nekik egy kicsi, kékeszöld hasú, fekete-fehér szárnyú, sárga fejű Papagáj és azt gyorsan meg is vették.
— Szeretnénk, hogy boldog legyen nálunk — mondta Leány Nyuszi.
— Nevezzék el Félixnek — tanácsolta a Kecske — Félix latinul azt jelenti, hogy boldog.
— Jó. Félix lesz a neve. Szervusz Félix! — hajolt Leány Nyuszi a kicsi Papagájhoz.
— Szervusz Félix! — mondta Fiú Nyuszi is.
Körülnéztek még a boltban és vettek neki egy szép nagy kalitkát meg egy zacskó magkeveréket, amely hosszú időre elég lesz a kicsi jövevénynek. Fizettek, megköszönték a Kecske boltos szívélyes segítségét, aztán hazamentek.
A Kicsi Madár érdeklődéssel vette szemügyre új környezetét. Tetszett neki a sok tárgy, tetszett neki a rendetlenség, a pedáns rendnél jobban. Fiú Nyuszi odament a kalitkához, a Madár szemébe nézett és azt mondogatta:
— Kicsi Madár! Kicsi Madár!
A Papagáj kezdetben csak rikácsolt, izgett-mozgott, aztán megszólalt:
— KHICSI MADÁHR! KHICSI MADÁHR!
Fiú Nyuszi és Leány Nyuszi nem győztek csodájára járni és apró, elfojtott kacajokkal jutalmazták a beszélő Madarat.
— KHICSI MADÁHR! KHICSI MADÁHR!
Mutogatták is fűnek-fának, micsoda Madaruk van. Látta őt Mókus, Malacka, Egér meg a többi barátjuk és mindegyiküknek szívébe lopta magát.
— Mondjad: Félix!
— SZÉLISZ.
— Mondjad szépen: Félix!
— SZÉLIX.
— Félix!
— FÉLIX.
— Félix szép kicsi Madár — mondta Fiú Nyuszi.
— SZÉLISZ SZEP… SZEP… SZÉP KHICSI MADÁR-DAR — mondta a Papagáj.
Hej, nagyon elégedettek voltak a Nyuszik új szerzeményükkel.
— Hullámos Papagáj — mondta Fiú Nyuszi.
— HUAMOSZ PAPAGÁR — mondta Félix.
Fog ez menni — gondolták a Nyuszik. Másnap hosszabb mondattal is próbálkoztak:
— Félix szép kicsi Madár, Hullámos Papagáj — rágták szájába a hosszú frázist.
— SZÉLIX SZÉP KICSI MADÁR. HUÁMOSZ PAPAGÁR — mondta a Madár szépen, lelkesen.
— Mondjad: Hullámos!
— HUAMOS.
— Mondjad: Papagáj!
— PAPAPAGÁJ.
— Fog ez menni.
— PAGÁJ — tette hozzá Félix.
Fiú Nyuszi óvatosan-óvatosan, mint egy fagylaltostyát, kezébe vette a Madárkát. Érezte, milyen sebesen ver a szíve meg az egész teste, mintha még a zúzája is vibrálna.
— Szegény kicsi árva madár — mondta gyöngéden a Nyúl — még vibrál a kicsi zúzája is.
Mellső lábával birizgálni kezdte a Madárka kékeszöld begyét és ezt mondta neki:
— Gidili-gidili zúzája, ott lapul a farkincája. Gidili-gidili zúzája, ott lapul a farkincája.
— GIDILI-GIDILI ZÚZAMADÁR — mondta Félix.
Ez nagyon tetszett Fiú Nyuszinak és Leány Nyuszinak és innentől kezdve úgy hívták Félixet, hogy Zúzamadár.
— GIDILI-GIDILI ZÚZAMADÁR — mondta még sokszor a madárka.
Nyusziék elmentek az erdei önkormányzathoz, bejelentették hogy örökbe fogadják Félix Zúzamadarat és vettek még egy két részből álló drága okmánybélyeget is hozzá, mert komoly dolog ez. A bélyeget szépen kettéválasztották és egyik felét Nyusziéknak adták, a másik felét megtartották, illetve mindkettőt lepecsételték. Tehát számon tartották Nyusziékat, mint Nevelőszülőket, Félixet pedig, mint az ő nevelt Fiukat. A Hivatalnok megjegyezte, hogy a Nevelt Fiú érdekében, minden hónapban elküldenek a Nyuszi odúba egy Védőnőt, hogy ellenőrizze, milyen körülmények közt tartják Félixet. Fiú Nyuszi, Leány Nyuszi és Zúzamadár boldogan mentek haza.
— Kicsi Madár, okos Madár! — mondta Leány Nyuszi.
— KICSI MADÁR, OKOS MADÁR! OKOS MADÁR, KICSI MADÁR! — mondta Zúzamadár, s úgy hangsúlyozta ezt, mintha a legkülönb tulajdonsága az lenne, hogy kicsi. — KICSI MADÁR, OKOS MADÁR! OKOS MADÁR, KICSI MADÁR! — trillázta.
Betették a ketrecbe, amelynek belső kilincse is volt, hogy a Madárka akkor kukkanthasson ki belőle, amikor csak akar.
Zúzamadár ügyesen felkúszott a ketrec oldalára, Fiú Nyuszi pedig megbirizgáta Zúzamadár kékeszöld hasát:
— Gidili-gidili zúzája!
— GIDILI-GIDILI ZÚZAMADÁR! GIDILI-GIDILI ZÚZAMADÁR! — mondta Félix és óvatosan megharapdálta Gazdája ujját.

(Folytatjuk)