Somorčík Szombath Rozália: Zsugorodik tenyeremen egyre kisebbé
Leszakítottam, hogy éljen.
Bíztam a víz erejében.
Ó, már meghalt rögtön,
szóltál ekkor.
Bőre, mint a selyem, mondtam,
s a te nyitott tenyeredbe tettem.
A selymet meg kell, hogy öld,
hogy létezzen, szóltál újra.
Most mást nem tehetek,
tenyeredbe teszem szavaim is.
Pusztai Péter rajza