A rémületre is a tekintetében,
a rúzsra, amit nem vehetett meg,
a pénztárcára, amit soha nem látott,
arra, hogy mindig letorkollták,
hogy egész életében megcsalták,
és nem vették emberszámba soha,
egyetlen percre sem.

Gondolj arra, hogy ma is megriad, ha kiabálsz,
és remegve sír, ha dühödben odacsapsz valamit,
és pánikba esik, ha véletlenül a másik zárat is
ráfordítod az ajtóra.

Hányszor hallod, hogy hát ilyen a férfi,
hányszor mondod, hogy ezek a nők,
hányszor éled a más életét,
és nem tudod, hogy mit élsz végül is.

Felépítettél egy világot, és most
egy másikról álmodozol – csak azt ne hidd,
hogy a régi nincsen benned,
hogy nem kell lerombolnod közben magad is.