Aba Novák Vilmos: Berda József portréja

Aba-Novák Berda-képe alá

Éppen ilyen vagyok, ily nagygyomrú állat.
Eltaláltad, dagadt, a züllött pofámat.
Szőke csibész ez itt, s mint te, pocakra hajlamos.
Úgy röhög a disznó, hogy szinte már dallamos.

Bár kicsinyt magadat pingáltad belém,
minden mozdulat ott ragyog a helyén!
Torz és szép pofa ez. Kamasz és bő hassal áldott,
ki veled együtt sajnálja le ezt a bölcs világot.

Panaszkodó levél

Aba-Novák Vilmosnak

Büdös szegénység ez már, nincs benne semmi
vigasztaló, hidd el. Olyan bitangság, melyre nincs
szép szó, bármint szeretnéd is! Pedig mily jó
volna jobb ételeket is, ízes pörkölteket, sülteket,
vagy ízesnél ízesebb tésztákat enni teli tányérral,
s nem evvel a kutyának való száraz koszttal
szomorítani szegény hasamat éveken által…
Bizony, pajtás. Napról napra csak ilyen
hiú dolgokon kergetem álmaimat, s lám,
hiába minden erőfeszítés! Se ruhám, se
cipőm, mi testem s lelkem örömére válna!
Nincs mód gyakran tiszta inget váltanom,
s nincs külön szobám sem, hol magamnak
vidám ura lehetnék, hogy ne kellene
tűrnöm a szegény-állapot orrfacsaró bűzét
s a veleszült apró férgeket egyben;
– pedig ember vagyok én is, hidd el: igaz
ember! becsületes értelme apám és anyám
szomorú sorsának, akiknek csak a halál
juthatott igazságul, s ami számomra
örökségül maradt: lázadó öklöm, melyben
bánatuk, mint a tulipán, kivirágzik!

Forrás: Berda József válogatott versei. A magyar irodalom gyöngyszemei. Kozmosz Könyvek, Budapest, 1979. Válogatta és szerkesztette: Vargha Kálmán