Illyés Gyula: Az Abbahagyott versek-ből
Van Illyés Gyulának egy 1949-ből származó, Abbahagyott versek című verskötete, amit – nem egyszer magyarázkodó – előszó vezet be; ebben a költő azt bizonygatja, hogy az ő gyakorlatában meglehetősen gyakori vers-abbahagyások nem egyebek az abbahagyás művészetének a gyakorlásánál. Ennek okait, kiváltóit kutatva saját költészetében, arra a következtetésre jut, hogy a töredékben, a félbehagyott vers, ha van benne költői érték, megőrzi azt az idők végezetéig. Ugyanakkor létezik kötelező abbahagyás is – amikor a művészi eredmény érdekében a költőnek idejében el kell harapnia a szót…
A bevezető tanulmány még számos körülményt fölvet és indokoltnak tart. Természetesen, létezik olyan abbahagyás is, amit a költői tehetetlenség is diktál. De az ilyen versnek is van létjogosultsága. Úgy, csonka-bonkán, ahogy életben maradt…
Akit érdekel ez a téma, lapozzon bele lllyés Gyula említett kötetébe. Mi a magunk részéről megtettük, s az alábbi érdekes trófeákkal gazdagabban távoztunk… (CsG)
Gyermekkor
Csősz elől futottam falva
az volt az alma! –
Mester
Ültünk körülte.
Mint kés a kést
úgy köszörülte
az ész az észt.
Aztán ő elvonult –
Mi meg: egymásnak!
Hisz volt mivel!
Barackok
Megérleli egyenként és leejti
gyümölcsét az őszibarack-bokor;
lombja alól naponta úgy szedem ki,
mint a tojást egy szelíd tyúk alól.
A Balatonnál
Áll, tartja horgászbotját mozdulatlan
napszámra ez a büszke és beteg
vasutas; csak tükörképe lebeg,
táncol, nevet a hullámvonulatban.
A hajót várva
Jár föl-le, karját hátra téve s hátul
forgatva botját; mitől is a bot
akár a vígan csóvált ebfarok-
Ebből látni, hogy boldog a tanár úr.
Napraforgók
Rajongva nézik bölcs istenüket
a napraforgók: – Oh, a nap!
Saját arcára teremtette meg
málé nagy arcukat!
Lányommal a lépcsőn
Fáradt voltam. „Hadd ülök ide melléd!”
mondtam, míg csendesen
kislány-vállára tettem vén kezem,
csodálkozva, hogy elbírja a terhét.
Egy füredi vendéglőben
Egyenként hozza, csoszogva köhélve
a kenyeret, a kést, a sót, a bort
Jancsi bácsi. A falon régi képe,
mikor pilóta volt.
Pusztai Péter rajza