…Ezen a tárlaton, amely megjárta már Budapestet – két kiállítóhelyen is –, illetve Ausztriát, nem három alkotó jelentkezik külön-külön, hanem létezik az a többlet, amelyet a fotók, festmények, reliefek egymás mellettisége jelent. Kapcsolódási pontokat találhatunk természetesen a színekben, az alkotások méreteiben, de azt hiszem a legfontosabb találkozási pont az emberközpontúság.
Ádám Gyula a maga művészi érzékenységével úgy tekint rá az emberre, hogy bizonyos, festészetre utaló kompozíciós elemek kihangsúlyozásával magát a létet, az emberi sors időtlenségét mutatja, azt a szépséget, amely fellelhető minden apró részletében, még akkor is, ha körülöttünk oly sok minden megváltozott és megváltozik.
Botár László vizuális nyelvre fordítja le a bennünk kavargó érzelemvilágot, erőteljes gesztusokkal vagy meglepő színtársításokkal ér el hatásokat.
Fazekas Csaba pedig a maga transzcendentálisba hajló gondolkodásával a lét és nemlét örök kérdéseit feszegeti, miközben nem lanyhuló kísérletező kedvvel az anyaghoz és az azt formáló alaperőkhöz, ha úgy tetszik, az őserőkhöz tér vissza.

(Részlet – elhangzott Csíkszeredában, 2018. december 4-én, a Megyeháza Galériában, a Triptichon megnyitóján)

Fotó: Iochom Zsolt