Bukaresti operakrónika

– A „Nationalulu” czimü bukaresti román lap birálata Hunyady László előadásáról az ottani szinpadon. („Hunyadi László” történeti opera, négy felvonásban, Egressy Bénitől, zeneszerző Erkel F. zenemester.) Rég, de igen rég az ideje, hogy a mi magyar szomszédaink nem jártak nálunk. Vajjon mi lehet mostani idejövetelöknek czélja? Mit kivánnak tőlünk? Talán Corvinus Mátyás királynak emissariusai, kik elhozták Vlad Czepesnek nemes hitvesét, vagy azon heroldok, kik eljöttek, hogy szólitsanak fel csatára? Nem! Hungaria és Romania? Melyek több időkig Mahomet dühös fiai ellen harczoltak, ma mindketten elesve régi dicsőségökből, egymást könnyes szemekkel tekintik és mintha mondanák: „Mily polczára a dicsőségnek jutottunk volna mi mai napig, ha egymást nem szaggattuk volna, mint a vadonnak tigrisei.”
A mai magyarok, nem a középkori magyarok; Attila, Árpád és Zrinyi unokáinak vad szokásai, nagyon megszelidültek már. Eljöttek ők, hogy nekünk megmutassák, miszerint ők ha már a baltát, a lándzsát és a fokos csákányt eldobták, ezt nem azért tevék, hogy a tétlenségnek ágyán elaludjanak mint mi; eljöttek, hogy több század fáradozásainak zsengéjét előttünk bemutassák, mondván: „Lám mit mivelt a magyar hazafiság azon vad emberekből, kik a csatamezőn születtek, éltek és haltak! Lám, mit mivelt a magyar hazafiság egy durva nyelvből és egy hősied de miveletlen zenéből;” és végre eljöttek, hogy tőlünk számot kérjenek, mennyire haladtunk mi?
A magyar Euterpének és Terpyskorénak ezen papjai eljöttek országunk fővárosába egy opera- és ballet-társaságban, és a mi szinpadunkon „Hunyady László” czimű operát adták elő. – Ezen operának tárgya Magyarország történetéből van meritve, és előnkbe állitja Hunyady Lászlónak, a hasonnevü család egyik tagjának tragikus végét.
(Itt előadatik a mű foglalatja.)
Ezen opera zenéje nagy művészettel van szerkesztve és meg vagyunk győződve, hogy harmoniai részben több ujabbkori productumot felülhalad.
Ezután átmegy az iró az egyes dalművészek birálatára, s sok alapossággal birálja az egyes tehetségeket. A kart azonban különösen megdicséri, s elmondja, hogy Bukurest közönsége most látott legelőbb ily jól alkotott, s ily jól disciplinált kart. Ezen ügyesen irott tárczaczikk alatt N. M. Philemon név áll.

(Vasárnapi Újság, 1860. julius 22-én / 30. szám)