München közelében, Dachauban létesítették Németországban a nácik első koncentrációs táborukat. Ez a láger 1933-at követően kiképző központként is szolgált: más, hasonló feladatokra létesített táborok személyzete ott sajátította el a kínzás és az ölés alapjait. Falai között a politikai rabok – németek és más nemzetiségűek – mellett hadifoglyokat (mindenekelőtt oroszokat), továbbá származásuk miatt odahurcolt embereket (zsidókat, cigányokat) őriztek, gyötörtek és öltek meg.
Az összesen mintegy 200 ezer rabból 43 ezer nem élte meg az amerikai csapatok 1945. április 29-i bevonulását (amelyet fogolylázadás is megelőzött). Az egyetemes, de különösen a német történelem legsötétebb évei áldozatainak emlékét modern felfogású szoborcsoport őrzi a múzeummá alakított táborban.

A szögesdróton függő csontvázak stilizált bronz-ábrázolása Glid Nándor, 1924-ben Szabadkán született szobrászművész alkotása. Szülei az auschwitzi lágerben lelték halálukat, ő maga a 40-es években részt vett a jugoszláv partizánmozgalomban, majd a háborút követően számos hazai és külföldi emlékművet alkotott, vagy működött közre ezek megszületésében. Így nyerte el a megbízatást a dachaui szoborra is, amely 2005 óta szolgál mementóként bajor földön és azon túl is.

A múzeum nemcsak általában őrzi az ott szenvedett és meghalt rabok emlékét, hanem számos egyéni tragédia áldozatának is látható falai között fényképe, emléktáblája, köztük magyaroké is.

Döme Piroska, a magyar kommunista mozgalom régi harcosa ugyancsak megjárta ezt a lágert, onnan vitték tovább számos társnőjével együtt Ravensbrückbe. A veterán asszony szoros kapcsolatokat ápolt a bányászszakszervezet tatabányai csoportjával, s nem utolsósorban az ő kezdeményezésére helyeztek el a múzeum falán emléktáblát a magyar bányászmártírok tiszteletére. Erről Döme Piroska így írt emlékirataiban: „…Azoknak a magyaroknak az emlékére – többségük politikai fogoly volt –, akik koncentrációs táborba kerültek, Tatabányán 2003-ban már tartottak egy egész napos emlékülést… Kiderült, hogy 872 politikai fogoly érkezett (1944.) november 11-én csak a dachaui táborba. Ezek nem biztos, hogy mind kommunisták voltak…csak annyi, hogy mind a háború ellen voltak. Szeretnék családonként szétszedni, kikutatni, hogy mi történt velük, és mindenhol egy megemlékezést tartani a tábor felszabadulásának a 60. évfordulójára. A Tatabányai Hagyományápoló Kör eljutott Dachauba, ez megvan filmen.”

Köszönöm Vágó István barátom segítségét, fotóit.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban