Barabás Zoltán: Állt az óra

Koszos,
süketnéma
vonatok
rostokoltak
az államilag
szabályozott
sötétben.

Állt
a nagyállomás
órája.

Állt
egy alak
az üres kirakat előtt,
háttal a fegyenc
városnak.

Állt
a hidegben,
majd bekopogott
hozzánk
a félelem.

Állt az óra.
Állt az élet –
kimondatlanul.

A fogyó
Hold
vézna
ágyékát
beesett,
üveges
szemekkel
bámulta
az Úr
1988
esztendeje.

Forrás: Költők az árnyékos oldalról

2018. december 7.

Szóljon hozzá!

 
Verified by MonsterInsights