Barabás Zoltán: Állt az óra
Koszos,
süketnéma
vonatok
rostokoltak
az államilag
szabályozott
sötétben.
Állt
a nagyállomás
órája.
Állt
egy alak
az üres kirakat előtt,
háttal a fegyenc
városnak.
Állt
a hidegben,
majd bekopogott
hozzánk
a félelem.
Állt az óra.
Állt az élet –
kimondatlanul.
A fogyó
Hold
vézna
ágyékát
beesett,
üveges
szemekkel
bámulta
az Úr
1988
esztendeje.
Pusztai Péter rajza