A politikusok megőrültek. Leírom a mondatot, és arra gondolok, a sok alátámasztó példa közül melyikkel folytassam. Vegyük az emberiség jövőjére nézve a legriasztóbbat.
Sok mindenről el lehet morfondírozni egy klímajelentés kapcsán. Például azon: milyen érdekes, hogy a hosszú távú előrejelzések pontosabbak, mint a rövid távúak – közben a magyarázat (ma már) egyszerű: a lassúbb globális folyamatoktól eltérően a milliónyi lokális változót/tényezőt nem mind lehet tekintetbe venni; megjegyzem, a számítástechnikai módszerek, szoftverek, szimulációs lehetőségek javulásával ma már az egy-két napra szóló jóslatok is kielégítőek. Kevesen képesek belátni az alapvető tudományos érvet: a globális felmelegedés azért okoz egyre szélsőségesebbé váló időjárást – hőmérsékleti kilengéseket, tehát olykor akár erős lehűlést is, pusztító viharokat stb. – mert megnöveli a világóceán és a légkör energiatartalmát.
El lehet gondolkodni a politikusok felelősségén is. A meghatározó államférfiaknak milliós nagyságrendű a szavazótábora is, az ellentábora is. Bármiről van szó, a két tábor azonnal ellentétes álláspontra helyezkedik, s kibékíthetetlen ellenségévé válnak egymásnak. Úgy maradnak összeveszve akkor is, ha vezérük később az ellenkezőjét mondja annak, mint először, mint ami miatt ökölre mentek. Végül már nem is tudják, hogy min vitatkoznak, csak a megosztottság és a gyűlölet marad.
Donald Trump többször kijelentette, hogy nem hisz a klímaváltozásban, és véleménye többet számít tudósok százainak sokéves munkájánál. Látunk hasonlót a közelünkben is: tudósok százainak véleménye a legkiválóbb egyetem ügyében semmit sem ér a voluntarista kormányzat makacsságával szemben.
Egy másik őrült Brazíliában – ahol a Greenpeace közleménye szerint 2017 augusztusa és 2018 júliusa között 7900 négyzetkilométernyi, azaz mintegy egymillió focipályányi esőerdőt vágtak ki, 13,7 százalékkal többet, mint addig – államelnökké választása után fokozott ütemben akarja folytatni a Föld tüdejének elpusztítását. (Az Amazonas medencéjének esőerdői évente 2 milliárd tonna szén-dioxidot vesznek fel, és a légkörben található oxigén 20 százalékát állítják elő. Az itt található összefüggő erdőségek által kibocsátott pára az esőmennyiséget is jelentősen befolyásolja.) Korábban, 2004 és 2012 között, Brazíliában a kormányzati szigorításoknak köszönhetően jelentősen csökkent a kiirtott erdőterület. Bolsonaro elnök mániája szerint viszont gazdasági akadály az esőerdők jogszabályi védelme. Mindent a gazdaságért, mindent a versenyért! „Fö’szt a vagyonom.”
Legutóbb kifejezetten a trumpi kormányzat megbízásából vizsgálták amerikai kutatók a klímaváltozás gazdasági, közegészségügyi, társadalmi és környezeti hatásait, s kétezer oldalas tanulmányban jutottak arra a következtetésre, hogy a megbolygatott természeti folyamatok már most drámaian hatnak, és a jelenlegi politika mellett még sokkal durvább jövőre kell számítani. A jelentés az USA gazdasági és társadalmi berendezkedését alapvetően felkavaró hatásokat, a mezőgazdaságot és az élelmiszeripart sújtó válságokat és migrációs válságot prognosztizál. A klímaváltozás miatt elinduló népvándorláshoz képest mindaz, amit eddig menekültáradatnak neveztünk, kismiska.
A természeti katasztrófák és a globális felmelegedés következményeinek költsége magasabb lesz, jósolják, mint amennyibe az 1929 és 1933 közötti nagy gazdasági világválság került Amerikának. 2100-ra a hőhullámok okozta halálesetek 141 milliárd, a tengerszintemelkedés miatti károk 118 milliárd, az infrastruktúrát sújtó természeti csapások pedig 32 milliárd dollárba fájhatnak Amerikának.
Kizárt, hogy mindez ne okozzon világkrízist. Amely erdőtűzként fog terjedni, felperzselve a világgazdaságot. Jöhet – a kultúra régen fel van.

1. Skandikamera:
   2018. december 7. 14:00

   „milyen érdekes, hogy a hosszú távú előrejelzések pontosabbak, mint a rövid távúak”.

   Manapság minden kutatóban egy kis Nostradamus mocorog. Mert nincs egyszerűbb dolog, mint száz évre előre jósolni. Na és, ha nem válik be? Na bumm, akkor mi van?

   Nem is olyan rég a kutató a tényekből kiindulva, gondos irodalmazás után pontos és kipróbált modellekkel, és megismételt kísérletekkel jutott a következtetésre. Manapság elég a hasra ütni, úgysem meri senki sem megkérdőjelezni. Józan hangnak, vitának nincs helye. Eretnekség a Nap- és a vulkánkitörések hatásáról beszélni. Jégkorszak nem volt és nem is lesz!

   Pedig elég lenne fellapozni a történelemkönyvet, hogy szélesebb perspektívát nyerjünk. A svéd tankönyvekből-lexikonokból például a következő derül ki.

   „Skandináviát 14000 évvel ezelőtt, a hatvanezer évet tartó utolsó jégkorszak vége felé, több kilométer vastag, összefüggő jégréteg borította. Az ereszek megeredtek, és 8-9000 évvel ezelőtt, amikor az ősemberek Közép-Európában mamutra, gyapjas orrszarvúra és óriásszarvasra vadásztak, a jégtakaró utolsó darabja is becsúszott a tengerbe. A kopár, legyalult sziklákat moha lepte be, a tundra észak felé vándorolt. Újabb ezer év múlva meghonosodott a törpefenyő, melyet a nyírfa követett.
   […]
   A térképen összekucorodott óriáshoz – rossz nyelvek szerint kókadt hímtaghoz – hasonlító Skandináv-félsziget tovább mocorgott, a kőkorszakból a bronzkorszakba való átmenet táján a középső része kiemelkedett a környező tengerből, és Agamemnon idejében a „Litorina-tenger” felvette a mai Balti-tenger alakját.

   A bronzkorszak alatt az éghajlat viszonylag kellemes volt Skandináviában. A hatalmas tölgyfaerdőkben vaddisznók és szarvasok éltek, Stockholm környékén szőlőt termesztettek, az ókori „arisztokrácia” étlapján homár és osztriga szerepelt. Az idillt 2600 évvel ezelőtt a „Fimbul tél” beköszönte szakította meg, mely egy fél évezreden át éhínséggel sújtotta Észak-Európa lakóit. A gyümölcsfák kipusztultak, a gabonafélék közül csak az árpa érte túl a zord éghajlatot.”

   Skandinávia földje azóta is lassan de biztosan emelkedik ki a környező vizekből. A történelmi leírásokból az is kiderül, hogy a viking (900-1100) időkben a mai Stockholm helyén pörköltből kikandikáló húsdarabok gyanánt meredeztek ki a sziklás szigetek a mainál legalább öt méterrel magasabb szintű vízből.

   De ez a hír/tény nem passzol a fősodorba, mert nem okoz megfelelő fokú rettegést. Arra Velence – immár évszázadok óta tartó – küszöbön álló pusztulása alkalmas.(Kivéve az időnként beálló, hosszantartó apályt, amikor a gondolások vazelinnel kenik a kanálisok medrének a köveit.)

   Klímapánik helyett be kellene látnunk, hogy a klímánk tőlünk függetlenül IS változik mint ahogy a földtörténet alatt oly sokszor megtörtént.

   Most éppen melegszünk.

   Az is biztos, hogy ehhez a folyamathoz mi is hozzájárulunk a természet pusztításával és a káros melléktermékek fokozott felhalmozásával.

   Jó lesz visszafogni magunkat a következő jégkorszak beálltáig.

   :-)