Rögtönzött kisantológia Dabi István versfordításaiból
ADISA BAŠIĆ
(1977, Bosznia-Hercegovina)
Egy szokásos háborús nap
(Običan ratni dan)
– kinyitni a szemet, felkelni.
– felkelteni.
– felkészíteni az útra.
– rutinszerűen kikísérni, sírás nélkül.
– vizet hozni.
– megfürdeni.
– aggódni az elmaradt menstruáció miatt.
– kicsipegetni a szemöldököt.
– ötször elolvasni ugyanazt a könyvet.
– hallgatni a lövéseket az őrség irányából.
– elmenni a piacra lisztért.
– sietni az utcán.
– hallani a robbanást.
– érezni a fémdarabok vagy kövek ütését.
– lefeküdni.
– ujjal megérinteni a sebet.
– lenyalni a vért.
– sokáig feküdni.
– nem sírni.
– lemondani róla.
– kinyitni a szemet, felkelni.
(Kaleidoszkóp 1.)
ROSITA KALINA
(Costa Rica)
Az órák
(Los relojes)
Apa időrendbe
állította az időt.
Egybehívta a rugókat,
mutatókat, olajokat,
hogy új életet adjon
a széthullott időnek.
Az apám órákra megrészegedett
a mágikus idővel
vívott csodálatos harcban.
Oh, szerelmetes apám!
Miért nem magyaráztad meg soha,
hogyan szabályozzam az életem?
(Kaleidoszkóp 2.)
STEINBJØRN B. JACOBSEN
(1937, Feröer)
Külföldi
(Erlendur)
86.6.16-án egy
erdőtlen országban
egy nagy és gyönyörű fa
kidőlt.
PRATIBHA NANDAKUMAR
(kannada / India)
A nőstény tigris
Ő állatidomár,
éppen a legvadabb állatoknak
parancsolja meg, hogy másszanak,
ugráljanak, álljanak két lábra,
amikor csattint az ostorával.
A fejét a tigris
vérengző fogai közé dugja,
hálásan megsimogatja,
és cserébe elvárja
a tapsot.
A mély dzsungelben
az ordításával rémületet keltő
vadállat most
keresztbe tett lábakkal ül előtte.
Nőstény tigris az?
Valaki meg is kérdezte.
Az csak mosolyogva kimeresztette
jól elrejtett hosszú karmait,
és megvakarta a fejét.
(Kaleidoszkóp 4.)
JULIA HARTWIG
(1921, Lengyelország)
Hattyúdal
Egy csoportjától lemaradt hattyú a tenger lapos
hullámain magányosan belemerülve a lég- és víztömegbe
elmélkedik: Költő vagyok az Isten feltalálója vagyok Hold
vagyok
Oh szomorú bestia
az ólom és szurok rétegen ringatózó
Minek kellett lejönnöd az ágy fölötti kis faliszőnyegről
ami ott lóg a lángoló szívű Krisztus képe alatt
(Kaleidoszkóp 5.)
RANAIVO (1914-1999)
(francia, Madagaszkár)
Vannak csókok
(Il est des baisers)
Vannak hosszú csókok, mint az az első a sziklabarlangban;
könnyed csókok, azok, amiket túl festett ajkakról lopok egy ölelésből szabadulva;
futó csókok, mint elváláskor;
mély csókok, amiket nyugodtan kapunk;
gyengéd csókok, amiket derűs időben váltunk;
madár-csókok, mint a szimbiózis;
édes csókok, likőrös poharakból;
szomorú csókok, a bánat pillanataiban;
őrjöngés-csókok, miket remegve adnak;
mennyei csókok, amikor kezeid az arcom simogatják és kék hajamba túrnak;
de van egy álom-csók: a kibékülés.
(Kaleidoszkóp 6.)
JOHN GLENDAY
(angol, Skócia)
Tájkép repülő férfivel
(Landscape with flying man)
Olvastam arról, kinek szárnyat adtak.
Az apja ragasztotta fel, hogy elvigye.
Hazáig elvitte félúton, majd lezuhant.
De nem azért, mert repült,
hanem mert annyira szeretett. Látjátok,
nem a büszkeség, nem a gravitáció, hanem a szeretet
ami végül visszalök minket a világba.
Szeretet adja a szárnyakat, és szintén a szeretet az
mi figyel ránk, amikor vízbe fúlunk.
A lélek ezerszer szembeszáll, a szív csupán egyszer.
(Kaleidoszkóp 7.)
SERGIO MARENGO (1937)
olasz
Mondd meg nekem
(Dimmi)
Itt van a könyved
de te már nem élsz,
a sötétben égő
gyertya
már nem falak közé zárt fogoly.
Érzem a lángod,
ami világít de nem éget,
mint a jó gondolatok.
Mondd meg nekem,
hogy milyen az életed
túl az életen
(Kaleidoszkóp 8.)
BISERA ALIKADIĆ
(1939, Bosznia-Hercegovina)
Éjféli bűntény
(Ponoćni zločin)
Éhes kutyák téptek egy macskát
Az vinnyogott mint egy gyerek
Halálkiáltásokat hallatott
A szörnyűségekhez szokott emberek
Reszkettek az ágyukban
És gondolatban leveleket írtak
Az egész világ
Állatvédő egyesületeinek
(Kaleidoszkóp 9.)
ABDEL-ILAH SALHI
(1968, Marokkó)
Magány
(Vahadat)
Párizsban hétszázezer nő magányos
az életkoruk harminc és negyven év között mozog
hajadonok elváltak vagy
anyák
a bemondó hangja semleges volt
amikor közölte ezt a száraz adatot a modern élet sok más adata között
és ezzel fejezte be a híreket
Hétszázezer magányos nő
oh, ember!
órákon át ültél a komputered előtt
hogy megfelelő szavakat találj a nő nélküli kemény életről
(Kaleidoszkóp 10.)
KERIKIL TAJAM
(1983, Indonézia)
Még mindig én vagyok itt
(Diriku masih disini)
most egy csésze édes fekete
kávéban találkoztam önmagammal
nézem magamat
illatos szurokfekete
kanyargó párává változtam
a cigarettafüstben felszálltam
messzire a nyílt tenger felé
sőt egészen a Holdig
Néha a múlt sűrű erdejében bukkantam önmagamra
tüskés bokrokhoz kötözve
de még mindig itt vagyok a kávéban
figyelemmel nézem szeretet-teli arcomat
Elfordulok néha elbukom
ismét felállok
a Nap mosolyog rajtam
de még mindig itt vagyok
a kávéban
szótlanul
csendben
(Kaleidoszkóp 11.)
A Dabi-féle Kaleidoszkóp kötetek megtalálhatók a Magyar Elektronikus Könyvtár honlapján
Pusztai Péter rajza