Mint nyíl a levegőn,
úgy suhanok át a városon,
amelyben születtem.

Egyetlen fájára sem másztam föl,
törzsébe vésni nevemet,
folyójába sem ugrottam fejest,
próbára tenni bátorságomat,
s nem úsztam át soha.

Egyetlen kisboltjában sem vásároltam
cukrot, szalonnát, kenyeret az eladónő
mosolyába csomagolva.

Egyetlen mészárszékéből sem
jött haza édesanyám diadalmasan,
hogy lesz friss hús az asztalon.

Mint nyíl a levegőn, úgy suhan rajtam át
a város, amelyben születtem.

Hegyein sem jártam, tekintetem
siklószárnyaiba kapaszkodva
emlékeimbe röpíteni
házait, utcáit, tornyait, fáit.

Gyakran utazom át
a városon, amelyben születtem.

Este kivilágított gödör:
Erdély térképe,
nappal befejezetlen lego … Ezer
meg ezer építőkocka hiányzik,
s immár örökké hiányozni fognak…

Esetleg megtalálnám őket
valamelyik elfelejtetett sarokban…
valahol egy szőnyeg alatt..,
egy kockaköves belső udvarban…
egy ütött-kopott kabátba
burkolózott kapualjban…
egy zsiványtanyának használt
folyó menti bokrosban,
ha ismerném a várost:
úgy, ahogy csak a gyermekek ismerhetik…

* Saját versével köszöntjük születésnapján munkatársunkat és barátunkat!

1. Albet-LőrinczMarton:
   2018. december 8. 02:45

   Isten eltessen, barátom,
   Vers szülessen a tanyádon,
   Tűzesitsek meg a múzsák,
   Hefaisztosz kalapácsát.