csak a szél az ami suttog
valahonnan alig hallom
hogy a simogatásodba
most kellene belehalnom

csak a szíved zakatol még
félúton a lét és nemlét
között ahogy fölveri a
kolduló szerelmek csendjét

csak egy álom amit néhány
vakmerő ecsetvonással
fölismerhetetlenségig
mázolhatnék össze bátran

csak isten aki szemet huny
ha nem tudnék térdre hullni
csak egy ölelés ahonnan
vétek volna szabadulni

csak a tűz ennyire gyöngéd
ahogy rám ég nesszosz inge
véred szilaj lüktetéssel
áramlik át ereimbe

csak egy zsoltár telesírva
gyötrelemmel ami rávall
csak a mámor kupolája
dúlva tömjén illatával