Demeter Mária: Álmatlan
Nyílik keleten, sötétszürke felhős ég résnyi világossággal, szitálja hideg permetét a lámpafényre –
Visszahúzódok énházamba, melegségre vágyón, túl korán van még, vékony az akarat, mely indítson derülésre. Jó álmom még éjszaka levált rólam nyomtalan, – hűvös borzongás – talán bőrt is váltottam.
Sok ezer elmúlt napom foszlányát húzom szembe magammal, lassan begubózom.
Mindig aranyszál –
Egyetlen lélekfonál
fűzve a létbe.
Pusztai Péter rajza