Ferencz Imre két verse
Mindig zűr
Mindig zűr mindig zivatar
bezúzott ajtó kirakat
jönnek a fegyveres erők
semmi új nincs a nap alatt
ne diktáljon a diktátor
golyót eresztenek belé
mindig valaki konspirál
aztán téged vesznek elé
és mindig Damoklész kardja
és demokrácia persze
és ahogy a nép akarja
és győzzön újra az eszme
indul egy újabb indítvány
és jöhet a következő
előrehozott választással
köszönt rád a szebbik jövő –
Évek
Minden évem szökőév volt
minden esztendőm megszökött
mi maradt belőlem kérdem
ünnepek s köznapok között
pezsgő pukkant szilveszterkor
foszló kalács az asztalon
négy évszak tizenkét hónap
új naptár simult a falon
egy havazás lepedője
leplezte le az érkezőt
és a tél az elmúlt évre
ráterített egy szemfedőt
reméltük jobb lesz majd az új
mint a régi mely elszelelt
s egy távoli korszakunk
mely bablevesen felnevelt
eltelt karácsony eltelt húsvét
születéstől feltámadásig
gyertyát gyújtottunk a reménynek
s hittük lesz még megváltás itt
minden évem szökőév volt
minden esztendőm elszökött
s lelépek egyszer én is majd
gyanús körülmények között
havazás leszek hóvihar
kegyetlen télnek derekán
s betemetem azt az ösvényt
melyen a lelkem hazajár –