De Selby szétesik, ez maga a Cselekmény (5)

32 nevük volt

Mintha emlékeznék egy Gulyás Pál által szerkesztett munkára, a Magyar Írói Álnevekből szerkesztett monumentális munkára. Eszembe is jutott, hogy Arany János is publikált Akakíj Akakijevics álnéven. Magam is közzétettem 36 dramolettet William Shakespeare álnéven, de, hogy ki volt Traven, arra még soha nem jött rá senki, s a Lady. L. c. munka szerzőjét is csak gyanították, hogy Roman Gary. Messze vezet az út, hogy rájöjjünk, hogy ki, miért választ írói, illetve művésznevet. Meggyőződésem, hogy a magyar nyelvterület jelentős hányada-velem együtt nem tudja, hogy Rodolfo művészneve mögött ki is állt valóságosan. Art Lover Oprpheusz Kiadónál most megjelent kötete (Art Lover:a.k.a.) a problémahalmaz egy elemét emeli ki, olvasmányosan. „Legalább negyven nevet viseltem, És volt vagy hét útlevelem is” -idézi az előszó Viszockíjt,a magyar kultúrkör is ismer olyan közéleti személyiséget, aki elmondhatta magáról, hog y „32 nevem volt”, és az ősbaloldaliak is beláthatják, hogy Lenint inkább álnevén ismerte meg az emigráció és a művelt világ.

A kötet Jakobson, a híres nyelvész, álnevén, Krucsonih, Gondűzés c. alkalmi költeményével indít. A mai magyar posztmodern próza és költészet kedvelőinek számára idézek egy keveset e sokat sejtető poémából:

„udusa janki arkan kankan armjank dusajanki kitajanki kit y tak i nikaja armjak etiketka tihaja tkantik tkanija kantim” -ami engem Németh Gábor, Nagy Gergely, Garaczi László és Belehegy Szabolcs és Kukorelly Endre legmívesebb szépprózájára emlékeztet. Igaz, ez a vers jobb. A kötet álnevek tömkelegéből szemelget, a csapásirány az avantgarde, a lajstromot bő illusztrációk egészítik ki, vizuális illusztrációkkal. A kötetet ismert nemzetközi színpadi művészek, sportolók, politikusok valamint a frankofon kultúra neves álnévhasználóinak listája teszi teljesebbé.

Azt azért megjegyezném, hogy a „ atraziskiju namek umen tamja” tartalmazza Szélkelep Gyula Lírai Összesét, csak valamivel szebben hangzik.

A bevezető banánfilozófia után egy olyan alakra bukkantam, ahol a név szinte teljesen mindegy volt, az álnevek mögé bújó alak pedig fantasztikus entitás. Ez a cikk, ennek a férfinak az életútja miatt íródott.

Arthur Cravan /Fabian Lloyd (1887, Lausanne- 1918, Csendes-óceán)

Már megjelenése is valamiféle áhítatot keltett. Ez a Cravan(eredeti nevén Fabian Llyod, költő és bokszoló felváltva) több mint hat láb magas, rendkívül súlyos, kivételes méreteinek megfelelően csodálatos arányos teste felett megdöbbentően szabályos, s valahogy mégis leírhatatlan olimposzi fejet viselt. Anyai ágon Oscar Wilde unokaöccse volt, s ezzel a ténnyel szívesen dicsekedett, még olyan körülmények között is, ahol a bejelentés csak meghökkenést válthatott ki: például amikor bokszmeccsek előtt elsorolta címeit és rangjait. Tökéletesen beszélt angolul és franciául és németül, a legjobb angol neveltetésben részesült, és egyformán otthonosan mozgott a Montparnasse, a Montmarte és a szerteágazó bulvárok világában. Párizsban költők és festők körében élt, s maga is megjelentetett verseket, amelyek kétségbevonhatatlan költői tehetségről árulkodnak.

Ezekben az olykor meglehetősen megindító versekben, a ritmikus argóban felszabadulnak mértéktelen és alapjában véve elég ifjonti vágyak. De ugyanilyen közvetlen viszonyban volt a boksz világával, amelyet saját állítása szerint jobban kedvelt és sportsikereire büszkébb volt, mint irodalmi műveire. Három évig Párizsban ő volt a Maintenant c. provokatív magazin főszerkesztője. Gyakran jutott meglepő következtetésekre. Egyedül Van Dongennek kegyelmezett. De nem mindig tévedett. Andre Gide munkáit éles elméjűen ítélte meg. A Függetlenek Galériája előtt újságárusként maga hordta ki kiadványait. A találkozás a rendőrőrsön végződött, s nem Cravan előnyére, mert Apollinaire imádott párbajozni. 1914-ben francia állampolgársága ellenére Barcelonában találjuk, mint svájci állampolgárt. Négy, egymással hadban álló ország határőr éberségét játszotta ki.. Példátlan kalandok sorozatáról számolhatott volna be, de ő az izgalmakat megtartotta magának.

Viselkedése rendkívül visszafogott és udvarias volt, amikor nem ivott. Az alkohol rémületes hatást váltott ki belőle. Kihívta az akkor boksz ászát, Jack Johnsont és a mérkőzésre eleve részegen érkezett. Eljutott az USA területére, a sakk 391 támadását dolgozta ki, mivel szabadságos katonának nézett ki, autóstoppal eljutott Kanadába is. Mexikóban feleségül vett egy brit költőnőt, akivel Buenso Airesbe készült, ahová Cravannak tengeren kellett volna követnie. Kis vitorlását maga állította össze és szerelte fel, de egy nap nem tért vissza.

Munkássága főleg „vágóhídi review-ekből áll, de legendája messze röpíti. Ő volt a beugatrix-tengerész a Csendes óceánon, kaliforniai narancsszedő, öszvérhajcsár, kígyóbűvölő, Franciaország ex-bajnoka, erdőírtó lumbernyák, a királyné kancellárjának unokája, berlini sofőr, s sokszor hencegett azzal, hogy tökéletes rablást hajtott végre egy svájci ékszerüzletben. Hitelességéből sziporkák maradtak. Beutazta a világot hamis útlevelekkel, megmérkőzött a bokszvilágbajnokkal, .Meghívták előadást tartani a Független Festők kiállítására New York-ban, ahová részegen érkezett, szidta a közönségét, lehányta ruháit is bilincsben vitték el. „Mely csodás előadás”- kommentálta.

Most pedig térjenek vissza, kérem, ha van kedvük a mai magyar posztmodern próza kiválóságaihoz. Kösz.

Kerekes Tamás

Art Lover:a.k.a.
Orpheusz kiadó

kiegészítés : spanyolnatha.hu

(Folytatjuk majd)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ