otthonodban
merednek rád
a falak
mozdulatlan
tekintettel
bámulják arcod
a plafonon
átfuttatott
ágak
levelek
terráriumodban
kényelem és meleg
mozdulatlan
minden sejted
szabály a léted
szabály szerint
szeled a kenyered
s a kép a falon
sugallja
tisztalelkűek
a szentek
megszoktad léted
etetnek
kimossák szennyesed
terráriumod
meleg és kényelmes
beleshetnek hozzád
kinézhetsz belőle
láthatod a falat
a szenteket
jézusod rád szegez
álnok tekintetet
kényelmes így neked
csak nem a tied
sem a döntés
sem az életed