Kihullt ma is egy fog,
egy ideg már nem felel –
nem érdekel a rongy,
benned a fogyó vér perel.

Még bejárod áporodott házad,
akárha kivénhedt levél búcsúzik,
de nem múlik igy sem a lázad,
a dér szivedig felkúszik.

Még elsírod magad éjjelente,
de nem tudod merre fordulj,
ha csontod nyüvi egy nyavalya
és benned a vészharang kondul.

Nem tudod meddig tart ez a bomlás,
s mikor fogy el végleg a ráadás,
csak a bordád mögötti fúriát,
csitítod suttogva a halált.

1. Nászta Katalin:
   2018. december 14. 14:45

   „benned a fogyó vér perel
   a dér szívedig felkúszik
   még elsírod magad éjjelente”

   ne félj, az élet csak aluszik
   s ha jön a reggel
   simogat, úgy ébreszt fel

   Karácsonyra Neked, Hajni!

2. B.Tomos Hajnal:
   2018. december 14. 18:47

   Nem félek, csak motyogok magamban,mint az öregek. Amolyan „nem mondhatom el senkinek, elmondom hát mindenkinek ” – féle elgondolás. Köszönöm a karácsonyi ajándékot, kedves Kati !