Tandori Dezső: Medvék minden mennyiségben*
A medvék felköszöntenek
Hoztunk egy szép szál cikláment,
Készpénz-vagyonunk mind ráment.
Hoztunk öt-hat rózsát is:
Sajnos, tied az adósság is.
Nappali sötétség
Karácsonyra a kismedvék
Szoba-villanófényt kaptak.
A szerkezetét kiismerték,
Egész nap villogtattak.
Húsz tucat villanás alatt
Kiforrt a medve-ítélet:
„Új fényben látjuk a dolgokat,
De valahogy több sötét lett!”
Szép napok
Télen a nappalok rövidek,
tavasszal hosszabbodnak.
Játékmedvék és verebek
örülnek a tavaszi napoknak.
„Ezek az igazi szép napok”,
mondja az egyik medve.
„Már hajnaltól hallgathatok
rigókra, verebekre.”
„Ezek a pompás ébredések”,
mondja két verebünk.
„A keddi nap alig ért véget,
és máris szerda ragyog nekünk.”
Ebben megegyezünk.
(Bár ilyen szép fényes napokon
ezt sem tagadhatom –
hajnali fél négykor kelünk,
s ez egy kicsit korán van.
Jó volna még az ágyban.)
Hanem, hát ez is végetér,
illan a nyár, jön az ősz, a tél.
Kötélhúzás
Írok… Betűk, sorok, lapok…
Írnom kell ezt a könyvet.
Látom, ti már elaludtatok.
Hát melyikünknek könnyebb?
Nehéz dolgok
Én gyakran arra gondolok,
Írónak lenni nehéz dolog.
De író mackójának lenni
Még nehezebb dolog.
A mackó alig várja,
Hogy gazdája megírja;
De ennek is nagy az ára:
Mert amikor már írja,
A mackó nagyon bánja.
Fél, hátha örökre leírja,
S az lesz a búcsúpapírja!
A crikvenicai medve
A játékmedve is álmodik.
És lát… De láthatom én azt?
A mackók fáit, házait,
ABC-áruházait,
A játékpolcok árnyait?
Ember nem tud itt vigaszt.
„Mert – mondja a crikvenicai maci,
Ha lecsitul a szíve verése –
Fákat látok és házakat,
ABC-áruházamat,
Játékpolcokat, árnyakat,
És ott vagyok – de mégse.”
Hát ezért ül fel hajnaltájt
Nagy néha egy-egy medve.
Ki tudja, miféle álmot lát,
És nem bírja ki fekve.
* Életét máig végig követő, versbéli (játék)medvéit idézve köszöntjük az örök játékos kedvű, nyolcvan esztendős költőt! (Forrás: Tandori Dezső – Medvék minden /újabb/ mennyiségben. Bővített kiadás. 2007)
Pusztai Péter rajza