A francia fővárosban járt poétáink emlékét csakúgy, mint számos más, ott hosszabb időt töltött jeles hazánkfiáét, a kőbe vésett szövegek mellett a művészet iránt különösen fogékony, a támogatásra szoruló és azt megérdemlő honfitársainkat hagyományosan felkaroló párizsi magyar közösség is őrzi. Ekként tábla örökíti meg a “világ fővárosában” tragikus sorsú költőnk, Radnóti Miklós (1909–44) nevét is, aki a két világháború között fordult meg a Szajna mentén.
Radnótiról neveztek el teret a szerbiai Borban, ahol munkatáborban raboskodott, s ahol ma szobra áll, Varga Imre alkotása. A vajdasági Magyar Szó tudósítójának egy helybéli lakos azt állította, hogy az egyik zsagubicai ismerősének apja annak idején megismerkedett Radnótival. Mivel a mesterember, fiatalkorában Franciaországban dolgozott, a francia volt az a nyelv, amelyen beszélni tudtak, s a család ma is őriz egy francia nyelvű lapot vagy levelet Radnóti Miklóstól.

Halálának 70. évfordulója alkalmával az észak-csehországi Liberecben Radnóti Miklós új kétnyelvű – cseh és magyar – emléktáblát kapott. A nagy magyar költőnek, aki az 1927/28. tanévben a helyi textilipari technikum (ma középiskola) hallgatója volt, 1972-ben már állítottak emléktáblát az intézmény falán. Ezt azonban az elmúlt négy évtized alatt kikezdte az idő, ezért Magyarország prágai nagykövetsége kezdeményezte egy új tábla elhelyezését. A tábla elkészítésének anyagi fedezetét a Civil Alap pályázatán elnyert támogatás segítségével biztosította a magyar diplomáciai képviselet. A megemlékezést a nagykövetség a Cseh- és Morvaországi Magyarok Szövetségével (CSMMSZ), valamint a libereci iskolával és a regionális tudományos könyvtárral együttműködve szervezte meg. Az emléktábla leleplezését követően a könyvtárban Radnóti-estet rendeztek.

A libereci tábláért köszönet Pető Tibor prágai nagykövetnek és Kokes János kollégámnak.

Forrás: Magyar emlékek a nagyvilágban