Hátizsákommal nem akarok bemenni a zöldségek közé, a műanyagkosarak mellett várom hát, hogy Éva vásároljon. Onnan pillantom meg a zöldségest, az egyiket, mert ketten vannak. A kisebbiket, valószínűleg kisebbik testvért, aki ritkán áll a kasszánál, inkább rendezi az árut. Mint most.
Azt veszem észre, hogy amint a standok közé bemegy, lecsíp egy szem szőlőt, majd azt a szájába helyezi, két ujjával kissé rejtve a szemet, mondjuk úgy, diszkréten befalva.
Mosolygok magamban, hisz nem egészen értem ezt a gyerekes csínyre emlékeztető jelenetet – nem akarja, hogy a bátyja lássa, hogy ő a gyümölcsből falatozik? Mert elcseni azt a szőlőszemet, mintha nem is az övék lenne, eladó…? Mert az árus nem ember, nem kívánhatja meg a saját áruját…? S ha megkívánja, fegyelmezi magát?

Forrás: lenolaj.hu