Kossuth Lajos mint keresztatya

Horváth Gyula Zalaegerszegen, Kossuth Lajost felszólította, hogy vállaljon keresztapaságot születendő gyermekénél. A felhívásra nagy hazánkfia így válaszolt Turinból, okt. 14-ről:

„Uram! Illetődéssel vettem önnek ehó 9-rőli levelét. Magasztalásait nem fogadhatom el. A kor, melyet élünk, eredményekben oly nagyszerű az emberi nem haladásának történetében, hogy tán épen az egésznek nagyszerűsége teszi az embereket oly kicsinyekké, de kik még sem oly kicsinyek, hogy még én is nagynak látszassam közöttük. Magasztaláshoz érdem kell. Az érdem csak ott kezdődik, hol a kötelesség végződik. Én pedig, Isten látja lelkemet, sem múltamban, sem jelenemben nem találok egyebet a kötelesség teljesítésének becsületes igyekezeténél. Ez adhat benső megnyugvást a balszerencsének csapásai alatt is, de magasztalásra igénynyel nem bír.
Szívesen adom megegyezésemet, hogy születendő gyermekének keresztatyja legyek. Megtiszteltetve fogom magamat érzeni, ha hazánk nemeskeblű mártyrjának, Batthyányi Lajosnak özvegye a keresztszülői tisztben társának elfogad.
De nem gondolja ön, hogy e két névvel nagyon sok gyászos emléket csatol a vallásos szertartáshoz, mely gyermekét az életbe avatja?
Pedig a bánatos emlék nem vidor kíséret az élet útjain.
De a sors gyakran tetszik magának az ellentétekben. – Talán úgy adja Isten (megadja, ha óhajtásom teljesül), hogy e bús emlékek megkérlelik a végzetet, hogy az ön gyermekére örömet, áldást áraszszon.
Őrködjék a gondviselés a leendő anya felett ama nehéz, de magasztos perczekben, midőn a teremtőhöz legközelebb áll, mert életet ad. Adja át ön neki legjobb kívánatimat. Tudósítson kérem, miként teljesültek reményei? Nyomja első atyai csókjával gyermeke homlokára atyai áldásomat.
Tartsák meg jó emlékezetükben a száműzött keresztapát, s fogadják jó szívvel barátságos üdvözletemet.”

(Vasárnapi Újság, Pest, deczember 1-én, 1867)