Nászta Katalin: a palánkon túlról valaki
figyel rám egy idő óta
hányszor maradok le napomról
mit hagyok ki mit cipelek
mit veszek hátamra valóban
örülök ennek mert valaki
vigyáz rám, s nem teszi szóvá
csak szót ejt értem a fennvalónál
csillagokat tükröz duplán a szemem
megkettőződnek szavaim
átélem minden poklát ennek
nem tudok bőrömből kibújni
pedig úgy szerettem volna mindet
megmenteni
azt hiszem ez lesz az egyetlen titok
ami soha nem derül ki
hány lélekért fájt veszettül
Neki a szíve
2018-12-19
Pusztai Péter rajza