Hadnagy József új verseiből (1)
Faültetés, télen
Képtelen helyzetet teremt
a sürgető idő. Nincs tekintettel
az időjárásra: fagyban, hóhullásban
egyenes sorban menetelő
magas lombú fákat
kell ültetnem…
törzsük nem sérülhet,
nem görbülhet,
el sem törhet
derékroppantó hóviharokban,
s a gyökérnek
valahogy
vízhez kell jutnia,
valahová
el kell bújnia
a tél jégkarmai elől,
közel az élet meleg áramaihoz…
Átültetett fa
Kell egy gödör, amiben a gyökér
életfogytiglan berendezkedik,
kell a föld, anyaföld,
amit a fa nyomban fölismer,
mint anyja mosolyát a gyermek,
kell legalább három égtájnak
feszülő horgony
a hullámzó felszín alatt,
el ne sodortasson a fa
viharok tengerén,
s kellenek a karók,
legalább három,
mélyen földbe maró
támasz az állhatatlan törzsnek,
míg a lomb szárnyat bont
s apraja-nagyja
fölemelkedik a magasba…
Pusztai Péter rajza
2018. december 22. 07:07
Téli bölcső – téli gyermekágy,
Sírva-nevetve gyöngyöt ád!